Legutóbb Ergé kollegának javallottam, hogy ne nézzen Nap-Keltét, ne idegesítse fel magát feleslegesen. Azonban van egy nélkülözhetetlen ember, akit bárhol is jelenjék meg, muszáj meghallgatni. Korábban OV-val is így voltam, most sem tehetek kivételt.

Az interjút Bakács Tibor készítette, aki olyan tökélyre fejlesztette a nyalást, amit a Pörzse-Matúz-Bencsik hármas is megirigyelhetne. Az interjú egyébként a szokványos mederben telt, kizárólag az eleje és a vége az érdekes, amit ezennel le is jegyzek:

BK: Nagy nagy öröm és tisztelet, hogy Gyurcsány Ferenc itt van közöttünk, de minden tiszteletem ellenére meg kell kérdeznem, hogy még egy ilyen évet ki fog bírni? Ezt azért kérdezem, mert érzem, hogy az ellenzék rászánja az időt és az energiát, hogy önt mentálisan és szellemileg tönkretegye, ám ebben az esetben attól félek, hogy a konvergencia-program magába (sic!) hull.

GYF: Magába hull? (Ezt szegény Fletó sem értette...::))

BK: Igen, tehát nehezen képzelem el Kiss Péterről vagy Szili Katalinról, hogy majd tovább viszi ezt a programot…

GYF: Ö...Ha értem...ö...aggódik (Szegény miniszterelnököt is váratlanul érte a csontig hatoló nyelvcsapás...), akkor ez részben nagyon kedves öntől, köszönöm szépen...
.
.
...Blablablablabla...
.
.
.
BK: Köszönöm szépen, hogy bejött és hát hajrá!


Mi mást kívánhatnák mi is stílszerűen: Hajrá Gyurcsány Ferenc, hajrá MSZP!