Éppenhhogy felemeltük fejünket a bejglihalmok közül, olyat olvastunk, hogy torkunkon akadt a töltöttkápis kocsonyakatona.

Az új uniós tagok munkavállalóival kapcsolatos kormányzati magatartáson nem csodálkozunk, sőt,  a huszonhárommillió (piszkos körmű) románról szóló imamalomhoz képest határozott előrelépést érzékelünk, mi több, reálpolitikát, óvatos kikukucskálást a korábban xenofóbb trutyival vidáman telibecsinált emésztőgödörből.

Ha belegondolunk, az előzményekből következően a január elsején a határainkon nyilván fenyegetően gyülekező, nyuggerek járókeretére és aranyfogára ácsingózó oláj tömegbe is lövethetne Gyurcsány Miniszter Úr, mégsem teszi. A bennünk élő szabadelvű népi reakciós osztályfőnök hármast ad a teljes tökkelütöttség miatt korábban seggberúgással és elégtelennel helyreküldött szegfűs nebulónak. Azért nem jobbat, mert a munkaerőpiac teljes megnyitása helyett maradt korlátozás.

Igen, igen, a közleményt megismételjük, a gyereket küldjék ki a szobából: mink a munkaerőpiac teljes és korlátozás nélküli megnyitását szorgalmaznánk. A nemzet sorsán gyötrődő Gyurcsány Ferencként töprengtünk azon, pontosan milyen szóval illessük a Fidesz magatartását. Hoppá, szent Debreczeni József ne hagyj el, megvan:  képmutatás.

Hosszas kussolás után előbb kormánydöntést egyetértő bólogatással fogadni, aztán az emberek érdekére hivatkozva rendkívüli bizottsági ülést kezdeményezni és a munkaerőpiacot félteni az új tagoktól eddig csak a minősített hülye törökzsoltoktól tapasztalt magatartás.

Kezdjük a morális dumával, még akkor is, ha erre a tisztelt narancspárt pökik, nekünk azért fontos: uniós csatlakozásunk előestéjén egekig hallatszott a sírás, amúgy teljes joggal, mert nyugati nagytestvéreink siettek lezárni előttünk minden lezárhatót. Mi most ugyanezt az utat járjuk, ráadásul az új tagok közül egyedüliként.

A Fidesz is pontosan tudja, hogy a döntés jórészt a határontúli magyarokról szól: gyakorlatilag minden épelméjű bulgár már Nyugaton van, Románia lakosságának tíz százaléka külföldön epret szed vagy házat épít, jórészt a mediterrán országokban. Hozzánk tehát ők nem jönnek. Azt meg csak a bendősoviniszta egyszeri magyar képzeli, hogy még mindig 1987-et írunk és Jani bácsi Kánaanjában élünk, ahová minden szakadt román csorgó nyállal vágyakozik. Keleti szomszédunknál a gazdaság valóban dübörög, tavaly a román költségvetés szufficites volt, előbb lesz euró, mint nálunk és lassan, de biztosan a bérek is felzárkóznak - legalábbis a magyar szintre.

A felmérések szerint tehát, aki eddig el akart menni Romániából és Bulgáriából, az már elment, persze hozzánk is. A magyarországi munkavállalás elé állított sorompók lebontása  mindössze annyit jelentene, hogy az egyszeri székely kőművesnek (vagy éppen román ácsnak) nem kellenne a nem éppen Tolerancia-díjas magyarországi yard elől menekülnie, meg ellenséges ügyintézőket korrumpálnia. Nem mellékesen a teljes legalizálás, azaz a kifehérítés még bevételt is hozna a khm, megszorult államkasszának.

Az meg sima idegenellenesség, hogy a honi munkanélküliek miattuk lennének szorult helyzetben. Nem kételkedve a magyar foglakoztatottság siralmas állapotában, szögezzük le: azért jönnek határon túlról, mert igény van rájuk. Mondjuk azért, mert egész szakmák honi művelői Németországban vendégmunkások, más meg annyiért és ilyen feltételekkel nem vállalná a trógerolást. Ha jól emlékszünk, ezt hívják versenynek meg piacnak, többek között erre is beneveztünk 1990-ben.

Adódna tehát az alkalom, hogy a választási kampányban szokásos kockázatok nélkül a Fidesz végre valami karakánat, korábbi politikájából logikusan következőt mondjon. Ehelyett udvarol a baloldal idegengyűlölő törzsbázisának.

 Szánalomtenger.