Lehet, hogy egyeseknek „keményen koppan a szó”, de Ákos egy egoista pöcs. Tegnap este ellenőriztük a Sportarénában a Még közelebb c. koncertjén. Sarkos állításunkat két dologgal támasztjuk alá: 1. Tíz számból kilenc saját magáról szól, (nekem, hozzám, értem, velem, ÉN) 2. Nagyon tolakodónak tetszett az óriás kivetítőn a saját magáról készült fényképfelvételek erőltetése. Mert más egy személyes társaságban a régi diák levetítése, de itt az arctalan MOL ügyfelek tömege kapta a kicsi Ákost az arcába.
Ehhez képest már szinte szóra sem érdemes az a fajta komolykodó jobbos, didaktikus gondolatiság, mely végigvonult azon a pár számon, ami nem magáról szólt. Ezért Rajcsányi kolléga papír UFi-ban írt kritikája igen elnézőre sikeredett. Persze lehet, hogy CD-n nem jön át az a mesterkéltség, ami a rock biznisz láthatólag szükséges velejárója.
A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy az elmagyarázomnekedhogyhogyvan típusú dalokból a Gépszabadság című nóta rendben volt, ám ebből az üzenetből elég lett volna ez az egy. A Kovács Ákos csajozik, pedig nem is jellegű számokból pedig az Adj hitet című jött be, de lehet, hogy ez is csak azért, mert szerepelt benne valami borospohár.