"Mint ebben a jogában a diktatúra idején sokszor akadályozott állampolgár, különösen fontosnak tartom, hogy a demokráciában minden ember és csoport szabadon élhessen gyülekezési jogával." - vall blogjában a gyülekezési szabadság iránti megingathatatlan elkötelezettségéről Demszky Gábor. Ehhez képest, bármilyen vehemensen cáfolta is korábban (a fővárosi MSZP-vel kórusban), hogy egy megváltoztatott önkormányzati rendelet célja a gyülekezési jog korlátozása, az első bizottsági döntés megcáfolta őt (itt megint megérne egy misét, hogy a "Színpadot és sátrat állíthatnak a Kossuth tériek" cím milyen viszonyban áll a történtekkel, de már unom). A rendkívül frekventált Felvonulási térre is csak egy hétre szóló engedélyt adtak, hiszen "azért sem célszerű a hosszabb idejű engedélyezése a demonstrációnak, mivel a térség lakóinak zajterhelését csökkenteni kellene". A Dózsa György út mellett nyilván a Regnum Marianum körül felállítandó minimálhangfalak zajterhelnének.
Láthatóan úgy van ezzel a fene nagy szabadsággal az SZDSZ, hogy csak addig finom, amíg szívének kedves dolgokra használják. Ilyen értelemben viszont minden diktátor liberális volt, hiszen szabadon tehette bárki azt, amit ő szeretett volna. Ikvai-Szabó Imre például úgy gondolja, hogy "tűrhetetlen, hogy valaki politikai rendezvény keretében vendéglátóipari tevékenységet folytasson". Természetesen ezt nem akkor gondolja, amikor éppen a Liberálisok Házában csapolják a sört, megspórolva havi 5-800 ezer forintnyi közterület-használati díjat, hanem amikor mások gulyást főznek a Kossuth téren.
A jelek szerint hasonló logikával döntenek a Kossuth tér használatáról is: ha a köztársaság ellenségeinek tüntethetnékje van, akkor műveleti terület, ha a MEH ingyenkorcsolyáztatna, akkor nem. Az élőlánc meg pláne veszélyes valami lehet, hiszen "a népképviseleti szervek zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné".
Éljen soká a Kádár-rendszer gumibotos liberalizmusa! :]