Emberemlékezet óta nem izgultam ennyire.

Az Eb kezdetekor csak azért imádkoztam, hogy legalább egy gólt rúgjunk, akárkinek, tőlem 8-1 is lehet, de az az egy, az legyen, ne jöjjünk haza rúgott gól nélkül.

Nem hittem a nemzeti tizenegyben, nem hittem a fociban, lám, a Barca is kiesett a BL-ből, a világvége már rég elkezdődött, csak.

Amikor megvertük az osztrákokat, aszontam, ennyi, részemről az Eb bé is van fejezve, hazajöhettek, fiúk, köszönök mindent, lemondom a tévéelőfizetést, amúgy is csak az Eb miatt hosszabbítottam.

Helyreállt a világ rendje, van jövő, az örök világosság fényeskedik nekünk, a Nagykörúton a farkas együtt ünnepelt a báránnyal, ilyenek.

Most meg. Ajj. Körömrág, véresre kaparja az agyam az óra percegése.

Hajrá, magyarok!