„Wir schaffen das.” Igen, megcsináljuk? Gyurcsányi jellegű, megalapozatlan, teljesíthetetlen nagyotmondás csapdájába estek Németország vezetői? Angela Merkel német kancellár, a CDU elnöke pár napja még arról beszélt, Németország meg tudja oldani a migránsválságot, a menedékjognak pedig nincs felső határa. Sigmar Gabriel alkancellár, a szociáldemokraták elnöke pedig a minap arról fantáziált, hogy Németország elbír akár évi félmillió új menekültet vagy még többet (!) is.
Nos, eddig tartott a német vezetők hurráoptimizusa. Félmilliók helyett pár tízezer ember menetelt be Németországba az elmúlt egy-két hétben, és összeomlott a rendszer. Minden elérhető és azon túli menedékhely betelt, a városok és tartományok egymásra meg a szövetségi kormányra mutogatnak és viszont. Németország kormánya ezért vasárnap arról döntött, bevezeti a határellenőrzést, hogy ezzel is csökkentse az országba érkező migránsok számát. Hamar eljutottunk a határtalan befogadástól a határok újbóli felállításáig.
Józan ésszel látható és felfogható volt, mi történik és mi fog ebből következni. Németország vezetése, a német politikai és médiaelit viszont mintha elvesztette volna a józan ítélőképességét: politikailag hiperkorrektül, érzelgős idealizmussal, rózsaszín ködfelhőn keresztül önként és dalolva belegyalogoltak egy Németországot, sőt, egész Európát fenyegető csapdahelyzetbe.
Willkommenskultur, az üdvözlet, a befogadás kultúrája − hangzik a frissen megszületett német szószörny, amivel a valóságtól elszakadt német elit magyarázni és szuggerálni próbálta, miért is üdvözlendő dolog teljesen kitárni az ország kapuit a számolatlanul és ellenőrizetlenül feléjük tartó, harmadik világbeli tömegek előtt. Az államelnök, Joachim Gauck a jól ismert német rigorózitással választotta ketté a német társadalmat helles (világos) és dunkles (sötét) Németországra, s a német nyilvánosságban máris elkezdték sulykolni, hogy vagy tapsviharral, süteménnyel és virágesővel fogadod a migránst, vagy pedig rasszista-fasiszta szélsőjobbos vagy. Nincs átmenet, nincs egyrészt-másrészt, nincsenek jogos kételyek és aggodalmak, választanod kell, hogy nagybetűs Ember vagy, vagy pedig embertelen szörnyeteg.
Mintha a német szellemtörténetből ismert, az idealizmustól az irracionalizmusig vezető folyamat ismétlődött volna most meg a 21. századi rögvalóságban, alig pár hét, mit hét, pár nap alatt − és most maga a túlvezérelt idealizmus csapott át irracionális kijelentésekbe és cselekedetekbe.
Az elmúlt hetek egyik legizgalmasabb folyamata volt, különösen a Németország, a német politika iránt érdeklődők számára, hogyan is szakadt teljesen ketté a német közéleti és médiaelit, valamint az egyszeri német tömegek valóságérzékelése a migráció témájában. Ismert történelmi okokból már eddig is elkülönült egymástól a hivatalos német nyilvánosság és német átlagpolgárok véleményszférája, de a mostani válsághelyzet még élesebben kimutatta Európa vezető hatalmának drámai belső megosztottságát − ami nem társadalmi csoportokat vagy politikai pártokat választ szét, hanem a közéleti elitet a német polgárok tömegeitől. Különösen drámai ez a helyzet most, amikor a német fejlemények egész Európára, sőt, az Európán kívüli világra is kihatnak.
Az egy dolog, hogy Sigmar Gabriel, ez a tipikus, hájfejű német szocdem butaságokat beszél. Ezért is tartanak a szocdemek Németországban meg máshol is ott, ahol. De Angela Merkel, ez az analitikus elméjéről, távlatos és kiszámított gondolkodásáról ismert fizikatudós is a politikai pályafutásának legnagyobb kudarcát szenvedte el azzal, hogy hurráoptimista nyilatkozatai után alig pár nappal a vízió tökéletes ellentétével szembesült Németország. Újra bevezetik a határellenőrzést és korlátok közé akarják szorítani a migránsok beáramlását. Merkel és a szocdemek rövidlátó nyilatkozatai viszont kiengedték a szellemet a palackból. Most már olyan újabb és nagyobb tömegek tarthatnak Németország felé, akiket az elmúlt hetek naiv idealizmustól fűtött németországi eseményei bátorítottak az elindulásra. Ez pedig nem csak Németország, de a menekültek útjába eső minden ország, a dél-európaiak, a balkániak, Magyarország és Ausztria esetében is drámai és beláthatatlan fejleményekkel fog járni.
Egy ekkora léptékű kudarc után Angela Merkelnek és Sigmar Gabrielnek is le kellene vonnia a következtetéseket − a saját politikai pályafutásukra nézve.
Mert ez egy bukás, 2015 módra.
