Egyik jelentős múzsámtól búcsúzom. Szűk négy évvel azután, hogy először írtam ezen a helyen Budapest egyik ikonikus ipari műemlékéről legsittesebb romhalmazáról, minden megváltozott: rá sem lehet ismerni a Móricz Zsigmond körtéri Gombára. Az imént idézett posztot két másik követte: szerény figyelmeztetés a 2010 őszén felálló, molnárgyulai katasztrofális örökségre előszeretettel hivatkozó fideszes vezetésnek, hogy 2011 telén pontosan ott tartanak a körtér rendezésében, mint a joggal ekézett elődök: sehol. A második, őszinte megdöbbenésből született bejegyzést pedig kénytelen voltam megírni, hiszen a hőbörgés publikálását követő egy héten belül szorgos közterületesek jelentek meg a helyszínen és kitakarították a szarhalmazt Szentimreváros kellős közepéről.
Nem szeretnék óvatlanul összefüggéseket keresni, de azért jelzem, hogy a Watergate óta nem volt akkora hatása sajtóterméknek, mint a Mandinernek a Gombával!
A lényeg, hogy évtizedes sztori zárult most le: a Gombát átadták, bejárható, a csöves szlömnek nyoma nincs. Illik tehát erről is megemlékezni.
Mik a benyomások? Először is a Gomba − minden lelkesedés, öröm ellenére − rohadtul nincsen kész. A Várkert hagyományait folytatva itt is úgy történt átadás, hogy bizony bőven van még mit tenni, teljes munkafázisok hiányoznak.
A világító testeket még nem helyzeték be, ottjártamkor is ezeket lyukakat fúrták éppen
Munkások dolgoznak, állványról
A belső terek egyelőre teljesen üresek, kialakításuk nem végleges
Funkció nélküli kábelek előfordulnak
Persze ez mind semmi ahhoz képest, ahogy a rom akár csak két évvel ezelőtt is kinézett, de mégis jobb lett volna talán megvárni az átadással, amíg az épület végleges állapotára nem jut. Politikusaink azonban már csak ilyenek, a gyors átadásnál már csak azt szeretik jobban, ha valamit többször lehet átadni, ezért sejtésünk, hogy lesz itt még szalagátvágás, amikor megnyílnak a kávézók/egyebek.
A bejárás amúgy nem volt rossz tapasztalat: a 4-es metró aluljáróinak megnyitása, a Móricz-szobor újraleleplezése után a körtér ma egészen polgári benyomást kelt. Ezek a zöld felületek is jók:
Kétségtelen, hogy a magyar térkövezési láz megfertőzte a Gombát is. Viszonylag kis területen vagy hat különféle kövezéstípust számoltam össze, ami zavaros összképet, meg ilyen furcsa megfejtéseket eredményez:
Végső ítélet persze még nincs. Ha beindul az élet a térnek ezen részén, kiderül majd, hogy sikerül-e kirángatni az évtizedes átokból ezt a helyet. Mert hogy az utóbbi 20-30 évben nem sikerült a Gombának normális funkciót, rendeltetést kitalálni, nem egy vélemény, hanem a környéken élők konkrét emlékezete.