„E tér oly puszta, ollyan idegen,
Mint hogyha szentségsértő járna benne,
S keblemben két érzés küzdelme foly:
Érzem, mi hitvány a föld, hogy magas
Lelkem lezárja, s vágyom el köréből;
De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam.”

Kár, hogy Alfonso Cuarón valószínűleg nem ismeri Madách Tragédiáját, mert azt idézve még több kozmikus gondolatot szőhetett volna az új filmjébe. A mexikói származású rendezőnek köszönhetjük Az ember gyermeke című, szorongató disztópiát Európa jövőjéről, és most itt az újabb nagy dobása, a Gravitáció. Talán remekműnek is mondhatjuk ezt a sci-fi drámát a maga nemében; de az biztos, hogy a Gravitáció az év leglátványosabb mozija.

Cuarón a színészek szemjátékától a Tejútrendszer látványáig terjedő skálán mesél el és mutat be egy minimalista történeten alapuló, klausztrofób drámát. A sztoriról elég csak annyit mondani, amit mindenki tud, aki eddig találkozott a film trailerével, poszterével, vagy a Gravitációról jellemző hozsannákat zengő kritikákkal. Egy csapat űrhajós a Hubble űrteleszkóp javításával van elfoglalva, aztán jön a gebasz. A két főszereplő, Sandra Bullock és George Clooney karakterei innentől magukra maradnak kozmikus magányukban.

A téma az élet, a világmindenség, meg minden, miközben elmerülünk a lenyűgöző látványvilágban, a Föld felett és a csillagok alatt lebegve, forogva, hányódva, elveszve és megtalálva, feladva és remélve. És mintha a ma már letűnőben lévő klasszikus űrkorszaknak is emléket állítana ez a film, emlékeztetve minket arra, milyen teljesítményt is értünk el az utóbbi fél évszázadban önmagunk felett. Ember, kitéve a technikának; technika, kitéve az embernek; és mindketten kitéve a teremtett világ törvényeinek. A reményt adó Teremtő pedig felül a műszerfalra, hol egy orosz ortodox ikon, hol egy mosolygó Buddha képében.

Akit érdekel a film, az menjen moziba, erre találták ki a 3D-t. Sci-fi rajongóknak, űr-geekeknek egyenesen kötelező. Érdemes a legjobb látványt nyújtó IMAX-be beülni – ez nem a letorrentezed-otthon monitoron megnézed jellegű film, na. A mozizás után pedig ne felejtsük el elengedni a mindvégig szorongatott karfát.

A Gravitációhoz egy kísérőfilm is készült, ami majd a DVD-n fog szerepelni, benne eszkimókkal. Mondom én: kár, hogy Cuarón valószínűleg nem ismeri Madách Tragédiáját.