A köznépi temetők leletanyaga inkább a ma élő magyar nyelvű populációk európai jellegzetességeit hordozta, míg az úgynevezett klasszikus honfoglalók nagy gyakorisággal ázsiai eredetű apai ági, illetve anyai ági genetikai elemeket hordoztak – mondta lapunknak Raskó István professor emeritus, a genetika nemzetközi hírű kutatója, akit a magyar nép genetikai származásáról kérdeztünk, s akitől azt is megtudhatjuk, vajon miért itták a kumiszt az ősmagyarok.
„Vizsgálatainkkal megállapíthattuk, hogy a gazdag leletanyagú sírok csontleletei olyan mitokondriális haplocsoportokba tartoztak, amelyek legnagyobb gyakorisággal Ázsiában találhatóak. Ha az egyedi leletek mitokondriális DNS építő kövei sorrendjét statisztikai analízisnek vetettük alá, akkor azt találtuk, hogy a ma élő magyar, illetve székely populációból származó minták halmaza a köznépi temetőkből származó mintákkal együtt az európai népcsoportok közé kerültek, azokhoz voltak genetikai rokonságuk szintjén a legközelebb. A gazdag leletanyagú honfoglaló sírok mintái pedig az ázsiai populációkkal mutattak genetikai rokonságot. Ezek statisztikai vizsgálata azt mutatta, hogy a legnagyobb genetikai hasonlóság a gazdag leletanyagú, úgynevezett klasszikus honfoglaló sírok mintái és a moldvai csángók mintái, míg a ma élő magyarok és székelyek mintái és a gyimesi csángók mintái között található. Az apai ági genetikai rokonság meghatározása a régészeti leletanyagból sokkal nagyobb nehézségekbe ütközött, mint a mitokondriális DNS-t érintő vizsgálatoké. Bár csak néhány gazdag leletanyagú sírban föllelt férfi csontból tudtunk értékelhető DNS-t kinyerni, azt megállapíthattuk, hogy a minták egy olyan Y-kromoszómás bélyeget hordoztak, amely nagy gyakorisággal csak azon ma élő uráli népek férfi lakosságánál fordul elő, akiket a történészek és néprajzkutatók a magyarság ősi rokonainak tekintenek. Itt ez a bélyeg 70-80 százalékban jelen van. Érdekes módon a ma élő magyar és székely férfiakban ez a bélyeg hiányzik, illetőleg csak nagyon ritkán fordul elő, mi több mint 200 férfi mintából csak egyetlenegy székelynél találtuk meg. Az anyai ági és az apai ági genetikai vizsgálatokból azt a következtetést vonhattuk le, hogy a honfoglalás kori leletanyag nem volt genetikailag egységes: míg a köznépi temetők leletanyaga inkább a ma élő magyar nyelvű populációk európai jellegzetességeit hordozta, az úgynevezett klasszikus honfoglalók nagy gyakorisággal ázsiai eredetű apai ági, illetve anyai ági genetikai elemeket hordoztak. Ezek előfordulása a ma élő magyar és székely népcsoportban valamint a honfoglalás kori köznépi temetők leletanyagában csak igen kis százalékban fordul elő.”
Bakodi Péter interjúját Raskó Istvánnal híroldalunkon olvashatják.
