Rousseau (Paul Johnson: Értelmiségiek)
2012. szeptember 29. írta: dobray

Rousseau (Paul Johnson: Értelmiségiek)

rousseau.jpg

„Szüntelenül aggódott – okkal vagy ok nélkül – az egészsége miatt: ebben gyökeredzett az önsajnálat, amely lassacskán egész valóját betöltötte, s amelyet életének minden mozzanata táplált. Már igen korán rászokott, hogy előadja a »történetét«, ahogy nevezte, így próbálva rokonszenved ébreszteni maga iránt, főleg jó családból való nőkben. (…)

Az önsajnálat mögött mérhetetlen önteltsége terpeszkedett; úgy érezte, ő egészen más, mint a többi ember, mind a szenvedéseit, mind a képességeit tekintve. Ezt írta: »Ugyan miben hasonlít a ti nyomorúságotok az enyémhez? Az én helyzetem egyedülálló, példa nélkül való az idők kezdete óta…« (…) »Döbbenten távoznék ebből az életből, ha megtudnám, hogy van nálam jobb ember.« (…) »Az utókor tisztelni fog… ez megillet engem.«

Az is Rousseau hiúságából következett, hogy úgy hitte, az alantas indulatok idegenek tőle. (…) Az igazság az, hogy gyakran neheztelt sokáig, és éreztetni is igyekezett. Az emberek észrevették ezt. Rousseau volt az első értelmiségi, aki az emberiség barátjának nyilvánította magát. De bár szerette – elvont fogalomként – az emberiséget, igencsak hajlott rá, hogy összetűzzön magukkal az emberekkel. Egyik áldozata, aki valaha a barátja volt, a genfi dr. Tronchin fel is  tette neki a kérdést: »Hogy lehet az, hogy az emberiség barátja az embereknek már nem – vagy nemigen – barátja?« Rousseau azt felelte, hogy joga van megróni azokat, akik megérdemlik. (…) Egoista lévén, Rousseau a vele szembeni ellenségességet az igazsággal és erénnyel szembeni ellenségességnek tekintette. (…)

Ha Rousseau ilyen hiú, egocentrikus és összeférhetetlen volt, akkor miért keresték annyian a barátságát? Erre a kérdésre válaszolva a jelleme és történelmi jelentősége lényegéhez jutunk el. Rousseau volt ugyanis az első entellektüel, aki – részben a véletlen jóvoltából, részben ösztönösen, részben tudatosan – kihasználta a kiváltságosok bűntudatát. És ezt ráadásul egészen újszerűen tette, a gorombaságot sajátos módszerré fejlesztve. Ő volt a prototípusa a modern kor jellegzetes figuráinak, a »dühöngő ifjúság«-nak. (…)
Ahelyett, hogy leplezni igyekezett volna faragatlanságát, inkább hangsúlyozta. Erényt csinált belőle. És számítása bevált. (…) ő volt a Természet Vadembere, a rendkívül tehetséges és intelligens »Medve«, ahogy emlegették. (…) Rousseau a küllemével is kifejezte, hogy semmibe veszi a társadalmi szabályokat: keresett egyszerűséggel és hanyagsággal öltözött, ami aztán a fiatal romantikusoknak is jellemzője lett. (…) Ő volt az első torzonborz értelmiségi. (…)

Akár ösztönösen, akár nem, kitűnően értett az önreklámozáshoz: hóbortjai, otrombaságai, szélsőséges megnyilvánulásai, sőt még a perpatvarai is nagy figyelmet keltettek, és kétségkívül belejátszottak, hogy egyrészt arisztokrata mecénásai, másrészt olvasói és rajongói kegyeikbe fogadják. Jelentőségteljes tény, mint majd látni fogjuk, hogy a közönséggel való személyes kapcsolat, amely nem utolsósorban az öltözködés és küllem furcsaságain alapul, fontos eleme lesz számos vezető entellektüel sikerének (…)

Rousseau a maga nem mindennapi pszichológiai érzékével az egyik legvisszataszítóbb hibából, a hálátlanságból is erényt kovácsolt, és beiktatta megismertetésének és elfogadtatásának eszközei közé. Ő ugyanis nem ítélte el a hálátlanságot. Noha a spontaneitás hívének mutatkozott, valójában számító természet volt, s mivel valóban a legjobb embernek tartotta magát, arra a logikus következtetésre jutott, hogy mások nála is számítóbbak, és az indítékaik is aljasabbak. Ezért ha bármi dolguk van vele, igyekeznek kihasználni, neki tehát túl kell járni az eszükön. Tárgyalási alapja ennél fogva nagyon egyszerű volt: azok adtak, ő kapott. Ezt egy merész elmélettel támasztotta alá: tekintve, hogy ő rendkívüli ember, aki támogatja, önmagának tesz jót. (…) »Bármekkora áldozatot hoz is, aki vendégül lát, valójában az én adósom – az én áldozatom ugyanis nagyobb.« (…) Rousseau mindig állított kis csapdákat pártfogóinak. (…)

A hideg, kemény számítás mellett jókora paranoia is volt benne, amely nem engedte, hogy a gondtalan parazita létet válassza. Ehelyett vadul és többnyire állandóan marakodott, jóformán mindenkivel, akivel közeli kapcsolatban állt, és főképp a barátaival, s e lehangoló és ismétlődő cívódásokat tanulmányozva lehetetlen más következtetést levonni, mint hogy elmebeteg volt. (…) De kivételes írói képességei elismerést, hírnevet, sőt népszerűséget hoztak neki. Ebben annak a bizonyságát látta, hogy a már említett meggyőződése, miszerint mindig igaza van, nem szubjektív vélekedés, efelől senkinek nincsenek kétségei – kivéve persze az ellenségeit.

Ezek az ellenségek egytől egyig korábbi barátok és jótevők voltak, akik – Rousseau így gondolta, miután szakított velük – a barátság ürügyén igyekeztek őt kihasználni és tönkretenni. Az önzetlen barátság fogalma idegen volt a számára, s mivel mindenkinél jobb embernek képzelte magát, s mivel ő sosem érzett ilyet, a fortiori más sem  érezhetett. Ezért kezdettől fogva gondosan elemezte, barátai minden tettét, s az első »ballépésre« nekik esett. Összeveszett Diderot-val, akinek a legtöbbet köszönhette. Összeveszett Grimmel. Nagyon gonosz és sértő módon szakított d’Épinay asszonnyal, aki a legmelegebben pártolta. Összeveszett Voltaire-rel – ez nem volt különösebben nehéz. Összeveszett David Hume-mal, aki – önértékelését elfogadva – az irodalom mártírjának tartotta, Angliába vitte, gondoskodott róla, hogy hősként köszöntsék, és mindent megtett, hogy ami hatalmában állt, hogy ez a látogatás sikeres és Rousseau boldog legyen. Több tucat kisebb ügyet is megemlíthetnénk, például a genfi barátjával, dr. Tronchinnel való összezördülését. Rousseau a legtöbb nagyobb perpatvarát roppant méretű levelekkel »alapozta meg«, kifejtve kifogásait és vágyait. Ezek a legkitűnőbb művei közé tartoznak, valóságos remekei a hamisításnak és torzításnak, amelyekben lefegyverző naivitással fabrikál bizonyítékokat, írja át a történelmet és forgatja fel az időrendet, hogy a címzettre ráolvashassa szörnyeteg mivoltát. (…)

Rousseau lassacskán meggyőzte magát, hogy amit azok követnek el ellene, akik azt állították, hogy szeretik, nem elszigetelt, hanem nagyon is összefüggő tettek. Egy messze ágazó, hosszú távú terv részei, amellyel zaklatni akarják, megfosztani a lehetőségeitől, sőt meg is ölni, és beszennyezni az életművét. (…) Nehéz nem egyetérteni Rousseau egyik legalaposabb modern kritikusával, J. H. Huizingával, aki szerint a Vallomások a ferdítéseivel és hamisításaival már csak azért is nagy csalódást okoz, mert annyira elkötelezi magát az igazság és tisztesség mellett: »Minél figyelmesebben olvassa el újra és újra az ember ezt a művet, minél mélyebben hatol bele, az álnokságnak annál több rétege mutatkozik meg.« (…)

Ennyit Rousseau igazságérzetéről. És az erényessége? (…) Saját állítása szerint olyan ember volt, aki azért született, hogy szeressen, és a szeretet tanát nagyobb kitartással hirdette, mint a legtöbb pap. Mármost hogyan fejezte ki szeretetét azok iránt, akik a természet rendje szerint a legközelebb álltak hozzá? Anyja halála már a születésekor megfosztotta a normális családi élettől. Semmit sem érezhetett iránta, mert egyáltalán nem ismerte. De családja többi tagja iránt sem mutatott szeretetet, sőt még érdeklődést sem. Apja semmit sem jelentett neki, halála nem volt több, mint öröklési lehetőség. Ekkor a rég eltűnt bátyjával is foglalkozott egy ideig: holttá kellett nyilváníttatnia, csak így lehetett az övé a család pénze. (…)

Mivel Rousseau nagyrészt a gyereknevelésre vonatkozó elméleteinek a révén vált híressé (…), különös, hogy a való életben oly kevéssé érdekelték a gyerekek. Semmi jele tudniillik, hogy tanait igazolandó tanulmányozta volna őket. (…) Érdemes hangsúlyozni, hogy sorsukra hagyta a gyerekeit, nem csak azért, mert ez a legkirívóbb példája az embertelenségnek, hanem azért is, mert szerves része annak a folyamatnak, amely politikaelméletét és az állam szerepéről vallott felfogását kialakította. Rousseau ugyanis elhagyott gyereknek tekintette magát. Bizonyos értelemben sohasem nőtt fel egészen, élete végéig gyerek maradt. (…) Azok közül, akik kapcsolatba kerültek vele, sokan – például Hume – gyereknek látták. Először azt hitték, ártalmatlan, könnyen kezelhető gyerek, aztán rájöttek – miután ráfizettek –, hogy egy roppant éleselméjű, gátlástalan és kíméletlen bűnözővel van dolguk. Mivel Rousseau gyereknek érezte magát, nem nevelhette fel ő maga a gyerekeit. Valaminek át kellett venni a helyét, és ez a valami az állam volt, az árvaház formájában.

Ennél fogva, jelentette ki, amit tett, »jó és ésszerű megoldás« volt. Pontosan az, amit Platón ajánlott. (…)
Az a körülmény, hogy Rousseau szülőként gyalázatosan viselkedett, hamis morális érvek különös láncolatával kötődik ideológiai magzatához, a későbbi totalitárius államhoz. Rousseau politikai eszméit mindig kérdőjelek vették körül, mert meglehetősen következetlen író volt, munkáiban nyüzsögnek az ellentmondások. (…)

A Rousseau-féle általános akarat, noha ő a szabadsággal hozza összefüggésbe, lényegében autoriter, önkényuralmi eszköz, Lenin »demokratikus centralizmusának> korai előképe. (…) Rousseu állama nem csupán autoriter, hanem totalitárius is, mivel az emberi tevékenység minden területét szabályozza, a gondolkodást is beleértve. A társadalmi szerződés értelmében az egyén köteles »lemondani önmagáról és minden jogáról az egész közösség javára« (vagyis az állam javára). (…) Az az államterv, amit Rousseau Korzika számára felvázolt, sok tekintetben előrevetíti azt, amit a Pol Pot-rezsim ténylegesen megpróbált a valóságba átültetni Kambodzsában, s ez korántsem meglepő, mert vezetői, akik Párizsban végezték az egyetemi tanulmányaikat, nagyon jól ismerték Rousseau eszméit. (…) Ez pedig Mussolini fasizmusának alaptételét vetíti előre: »Mindent az államon belül, semmit az államon kívül, semmit az állam ellen.« (…)

Hume, aki kezdetben »kedvesnek, szerénynek, melegszívűnek, önzetlennek és páratlanul fogékonynak és érzékenynek> találta, miután jobban megismerte, »szörnyetegnek« nevezte, »aki azt képzeli, ő az egyetlen fontos ember a világon>. Diderot, hosszú kapcsolatuk tapasztalatait összegezve, így nyilatkozott róla: »Rousseau álnok, hiú, akár a Sátán,  hálátlan, kegyetlen, képmutató és csupa rosszindulat>. Grimm »utálatos, szörnyű alaknak«, Voltaire »rettentően hiú és gonosz embernek« tartotta. A legelszomorítóbb azoknak a jólelkű nőknek a véleménye, akik egyengették az útját, mint például d’Épinay asszony és a légynek sem ártó férje, aki végül is ezekkel a szavakkal búcsúzott el Rousseau-tól: »Csak szánalmat érzek ön iránt, semmi mást.«”

*

(Paul Johnson: Értelmiségiek. Európa, Bp. 1999)

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr324747937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.09.29. 09:46:42

Nem jó. Az ilyen írásokat úgy kell kezdeni, hogy "Van egy...".

Például így:
"Van egy kérdés. A liberáliskérdés. Ideje megoldani. Végleg."
Valahogy így.

Na nem a fenti képen látható ellenszenves csávót védem, csak kérdezem, hogy most jön-e az "argumentum ad Hitlerum" mellé az "argumentum ad Rousseauum", vagy mi.

dr. jenőke (jenőke) 2012.09.29. 10:04:39

Mi az aktuális ebben az írásban?
Talán az, amiről nem ír a szerző?
Például: vissza a természethez kampány, a társadalmi szerződés, vagy az ő saját családon belüli erőszakja?
Vagy ez az észrevétele: Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel?

hill billy 2012.09.29. 10:04:59

@Holger Hartland: Az "argumentum ad Rousseauum" csak az újszülötteknek új.

"Az ilyen írásokat úgy kell kezdeni, hogy" - Johnsonnal kapcsolatos kritikákat bejelentheted, mondjuk, itt: webnav.me/i/61887

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2012.09.29. 10:57:56

@Dr. jenőke (jenőke): az aktuális ez:

Természet, szenvedély, szerződés:
Rousseau-n innen és túl

címmel konferenciát szervez
2012. szeptember 27-én és 28-án
Jean-Jacques Rousseau születésének 300. évfordulója alkalmából.

Felkért előadók:
Boros Gábor
Kelemen János
Ludassy Mária
Orthmayr Imre
Szántó Veronika
Tamás Gáspár Miklós

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2012.09.29. 10:58:32

@Holger Hartland:

Természet, szenvedély, szerződés:
Rousseau-n innen és túl

címmel konferenciát szervez
2012. szeptember 27-én és 28-án
Jean-Jacques Rousseau születésének 300. évfordulója alkalmából.

Felkért előadók:
Boros Gábor
Kelemen János
Ludassy Mária
Orthmayr Imre
Szántó Veronika
Tamás Gáspár Miklós

dr. jenőke (jenőke) 2012.09.29. 11:48:33

@dobray:
Így jár az ember, ha nem elég tájékozott. A mann díner pedig csak idéz, de nem tájékoztat.

Alfőmérnök 2012.09.29. 15:34:49

"A Rousseau-féle általános akarat, noha ő a szabadsággal hozza összefüggésbe, lényegében autoriter, önkényuralmi eszköz, Lenin »demokratikus centralizmusának> korai előképe. (…) Rousseu állama nem csupán autoriter, hanem totalitárius is, mivel az emberi tevékenység minden területét szabályozza, a gondolkodást is beleértve. A társadalmi szerződés értelmében az egyén köteles »lemondani önmagáról és minden jogáról az egész közösség javára« (vagyis az állam javára). (…) Az az államterv, amit Rousseau Korzika számára felvázolt, sok tekintetben előrevetíti azt, amit a Pol Pot-rezsim ténylegesen megpróbált a valóságba átültetni Kambodzsában, s ez korántsem meglepő, mert vezetői, akik Párizsban végezték az egyetemi tanulmányaikat, nagyon jól ismerték Rousseau eszméit. (…) Ez pedig Mussolini fasizmusának alaptételét vetíti előre: »Mindent az államon belül, semmit az államon kívül, semmit az állam ellen.« (…)"

Na, ez egy tipikus húgyagyú értelmiségi megközelítés. Tetszett-e volna a genfi polgárnak a jakobinus terror? Tetszettek-e volna neki Lenin, Pol-Pot, Mussolini elképzelései? Aligha. Tehet róla, hogy átértelmezték, felhasználták, amit írt? Nem.

MézesRozi 2012.09.29. 18:09:40

@dobray:

ez nyilván egy olyan konferencia lesz, ahol komoly viták, nézetkülönbségek várhatóak:)

Alfőmérnök 2012.09.29. 19:40:56

@MézesRozi: Miért nem mész el aristoval karöltve? Olyan okosok vagytok, biztos hozzá tudok szólni a vita-szekcióban.

tevevanegypupu 2012.09.29. 20:31:21

Szep kis szuletesnapi koszonot.:)

2012.09.29. 20:55:05

Elgondolkodtató, hogy egy ilyen ocsmány vállalhatatlan gazember művei az európai eszmetörténet és kultúra hivatkozási alapjait képezik. Szerintem megkerülhetetlen kérdés például, hogy nyomorba, kvázi halálba (a kor árvaháza ezt jelentette) küldte a saját gyermekeit. Ezek után hogyan idézheti bárki is elismerően a nevelésről szóló téziseit?! Egyáltalán: hogyan lehet, hogy nem avval kezdődnek a róla szóló művek, hogy az egyetlen ok, amely miatt foglalkozni érdemes Rousseau-val, az a megtévesztő hiteltelenség történelmi példája, az okulásra szolgáló példa, arra hogy egy romlott elme látszólag értékeset is tud alkotni?! És ne jöjjön avval senki, hogy más és más egy ember élete és a művei! Mert annak felteszem a kérdést: ha pl. Hitler csodaszép gyerekverseket írt volna, akkor azokat most bele kéne tennünk gyerekkönyvekbe és óvodásoknak tanítanunk?!

2012.09.29. 21:17:27

@Holger Hartland: Tehát helyes Rousseau gyereknevelési nézeteit példaként állítanunk, helyes jónak nevezni azokat az idézett embertelenségei ellenére?!

Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2012.09.29. 21:23:32

Hát, ez az idézet eléggé személyeskedésszagú, a híres és elismert emberek között szerintem elég sok zakkant van, de nem is az egyéni elhajlásaikért szeretjük a múlt híres személyiségeit (már aki szereti, ugye). Az, hogy Rousseau zakkant volt, vagy akár hiteltelen, önmagában nem biztos, hogy érvénytelenné teszi a gondolatait.

Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2012.09.29. 21:27:18

@kjkj: "ha pl. Hitler csodaszép gyerekverseket írt volna, akkor azokat most bele kéne tennünk gyerekkönyvekbe és óvodásoknak tanítanunk?!"

Nem, mert a két tevékenységnek egész már a hatása. Hitler politikai működése olyan hatást tett a világra, amit aligha kompenzál az, hogy szép gyerekverseket írt. Az, hogy Rousseau mit művelt a gyerekeivel, nem sok vizet zavar, bármilyen elítélendő is, ellentétben a gondolataival, amelyek igenis "sok vizet zavartak". Viszont ha a cél e gondolatok diszkreditálása, akkor nem a személyes élete, hanem a hatása, valós vagy lehetséges következményei alapján érdemes azt tenni.

2012.09.29. 22:12:19

@Thasaidon: A saját tettek és a leírt szavak ilyesféle szétválasztása talán megtehető/megengedhető erkölcsi vonatkozásokat kevéssé érintő témákban. Azoknál lehet 'kompenzálni'. De a gyereknevelésre vonatkozó elveknél például az erkölcsiség megkerülhetetlen, tehát szerintem egy erkölcstelen szörnyetegnek a legnagyszerűbbnek látszó gondolatai sem tehetik igazzá, megfontolandóvá, követendővé az e tárgybeli nézeteit. Vegyük észre, hogy egy szinte-gyilkos moralizálásait tekinti nagyszerűnek a neveléstörténet!

Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2012.09.30. 12:40:33

@kjkj: A neveléstudományokhoz finoman szólva nem értek, de úgy gondolom, Rousseau tanainak megítélése nem az ő személyiségén, erkölcsiségén (vagy annak hiányán) kell alapuljon, hanem a neveléstudományok álláspontján.

S=klogW 2012.09.30. 21:10:27

@Alfőmérnök: nem okosok,
hanem okosak,
mivel mn-ként/jelzőként nem főnévként/alanyként használod

Alfőmérnök 2012.09.30. 21:31:02

@S=klogW: Azt hiszed, hogy az ignorálásod csak a jósdára vonatkozik, más blogokra nem? Tévedsz (ezt az egy hozzászólást leszámítva).
Már többször leírtam, a kommentelés az élőbeszédhez hasonlatos, ráadásul utólagosan nem lehet belejavítnai, így nem is várható el olyan pontosság egy kommenttől, mint egy szerkesztett szövegtől.

De hogy ne fikázzanak e miatt, kijavítom:
jav.: "okosok"="okosak" és "tudok"="tudtok"

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2012.10.01. 08:38:27

@S=klogW: okosok és okosak , ezek egyenrangú megoldások, mindkét mély hangrendű magánhangzó megfelel.

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2012.10.01. 09:10:46

Russzó a mi hazai felforgatóinknak is jó szerepmodellje volt, pl. Petőfinek is. Róla is azt nyilatkozták még barátai és elvtársai is, hogy kiállhatatlan alak volt. A gyereknevelési szakemberség és a saját magánélet közti ellentmondásban is jól utánozta "A Nemzet Mindenese", Fáy András. Fáy ekkora tudora volt a témának:

Wikipédia: A nőneveléssel kapcsolatos művei:
Próbatétel a mai nevelés két nevezetes hibáiról (Pest 1816)
Nőnevelés (Pest, 1841.)
A legegyszerűbb, természet- és tapasztalathűbb és gyakorlatibb nevelési rendszer (1835.)
Oskolai és házi növendékélet (1860.)

világnézeti hovatartozása nem kétséges:
" Fáy András eredeti meséi és aforizmái (Bécs 1820.), melynek még ugyanabban az évben második, majd 1825-ben (Pesten) harmadik kiadása is megjelent. Az Ezópus, Phaedrus és La Fontaine által ihletett mesegyűjtemény – a hozzácsatolt aforizmákkal – a liberalizmus propagandája és erkölcsi példatára."

Az "erkölcsi példatár" szerzője és a nőnevelés elismert szakírója magánéletével nem igazán nyújtott erkölcsi példatárat:

"Fáynak nem volt jó véleménye a házasság intézményéről. Apja unszolására ugyan végigjárta Nógrád és Gömör vármegyék lányos-házait, azonban „nem talált” magához illő feleséget. Így aztán viszonylag későn, negyvenhat éves korában szánta el magát a házasságra: 1832 októberében vette el Sziráky Zsuzsikát, a fóti bíró leányát, aki hat éves kora óta a Fáy-kúriában élt, hogy ott az úr „kinevelje magának”. A házasságkötéskor Gusztáv fiuk már hétéves volt."

Ez a pedofil szarházi volt a Nemzet Mindenese, a Nőnevelés Szakértője, a Liberalizmus két lábon járó Erkölcsi Példatára!!!

Völgyesi Orsolya:" Fáy András „különös házassága” " c. tanulmánya

"követi azt a folyamatot, hogyan vezeti Fáyt szerelmi csalódása, saját nővérének a környezete rosszallását kivívó, szabados életvitele miatti szégyen a „saját nevelésű” feleség vagyis egy egyszerű származású kislány örökbe fogadásának ötletéhez."
"Fáy nyilvános nézeteinek érdekes kontrasztot ad magánélete. A tanulmány ismerteti, hogyan él „vadházasságban” egy magához vett fiatal lánnyal, aki tizenévesen két gyermeket is szül neki, majd közülük a kisebbiket anyja könyörgése ellenére Fáy dajkaságba adja, ahol a csecsemő hamarosan meghal. Fáy mintegy húsz év után, Karacs Ferenc rábeszélésére, 1832-ben, szinte titokban törvényesítteti a kapcsolatot."

Tehát Rousseau a liberális felforgató körökben valóban szerepmodell, Fáy a nő- és gyermeknevelés elméleti tudósaként lelencházba adja meghalatni pedofil rabszolgatartásból származó gyermekét - ezzel a "libertinus" szó jelentését épp abban az értelemben megélve, ahogy azt de Sade márki használja a Szodoma ezer napjában.

Értelmiségiek...

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2012.10.01. 10:43:09

Petőfi az Apostolban hivatkozik is Rousseau-ra, ami utalás, hogy ő Szilveszter-Petőfi egyik fő példaképe:

"Nagy ember ön, mert ez dicső remekmű,
Ennél különbet még Rousseau sem írt;"

illetve Szilvesztert eleve kitett gyereknek ábrázolja, amit persze szülői kegyetlenségként elítél:

"Szegény kisded te ott a kocsiban!

Miért kutyának nem születtél?

Ottan lett vón neveltetésed

Ez asszonyság ölében,

Eltáplált volna gyöngédgondosan;

De mert ember lettél és nem kutya,

Az isten tudja, milyen sorsra jutsz! "

Ehhez képest Szilveszter is hagyja éhenhalni családját a nagy utópiaépítés közben, ahogy Rousseau is lelencházba adta gyermekét, meg a liberális erkölcsi példatárat író pedofil Fáy is. Petőfi tehát legalább Szilveszterként, virtuálisan megtette ugyanezt. Valódi családját is kénytelen volt magára , sorsára hagyni, mivel az általa oly lelkesen propagált, a nemzeti érdekkel ellentétes forradalom harcaiban odaveszett, amit persze szintén előre kívánt magának, tehát lényegében programszerűen juttatta őket e sorsra.

Ön és közveszélyes értelmiségiek, eszmék.

S=klogW 2012.10.01. 11:01:30

@ArmaGedeon: téved

vö.: nagyokosok; de nem létezik nagyokosak

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2012.10.01. 11:30:22

@S=klogW: De bizony létezik, létezett, létezhet a SZOKÁS valamelyik vidéken.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.10.01. 12:59:02

mi a haszna a posztnak? melyik részétől leszünk okosabbak?
süti beállítások módosítása