Napok óta éjszakázik az országgyűlés. Az éjt nappallá tevő ülések egyszerre köszönhetők a kormánypártok által kialakított menet- és napirendnek és az ellenzéki pártok összehangolt időhúzásának, obstrukciójának. A két oldal eljárása közül utóbbi érdemel kevesebb szót: az ellenzék küzd, mint disznó a jégen, így aztán érthető, ha mindent megpróbálnak a kormánypárti törvényhozási hengerrel szemben. Az összehangolt Jobbik-LMP-MSZP-hadműveletnek van ugyan pikantériája, néhányszor biztosan az orrára lehet még húzni a fasisztaveszélyező szocialistáknak meg a magyarellenesező jobbikosoknak, de azért olyan óriási jelentősége ennek sincs.

  Annál inkább a kormányoldal törvényhozási attitűdjének. Emlegettük már az egyéni indítványokkal történő jogalkotás és a pult alatti/feletti kormányzás viszonyát. Az, hogy a jogszabályalkotás sok esetben nem a minisztériumokban zajlik és nem a kormányzat jegyzi az előterjesztéseket, sűrű ködbe burkolja a törvények születését, és a születésnél bábáskodók érdekeit. És a sűrű ködben annyi minden történhet.

  Míg korábban egy-egy jelentősebb jogszabályról akár évekig tartó meddő vita is folyt, hogy a végére aztán egeret szüljenek a hegyek, addig most őrült tempóban darál le az országgyűlés fontos, jó esetben évtizedekre szóló törvényeket. Törvényszerű, hogy ezt a tempót megsínyli a jogszabályok minősége, a kormány kontrolljára hivatott ellenzék pedig lehetetlen helyzetbe kerül, amikor az utolsó pillanatig záporoznak a kormánypárti egyéni módosítók. 

  Értem én, hogy a korábbi maszatolást nem mehetett tovább, ez rendben is van. Azonban a mostani eljárás is elfogadhatatlan és káros. Az egész politikai osztálynak, ha úgy tetszik. A kormányhoz és a kormánypártokhoz képest nagyságrendekkel kisebb apparátussal dolgozó ellenzéki frakcióknak, pártoknak igenis joga van hozzá, hogy kellő idejük legyen áttekinteni az egyes előterjesztéseket, s érdemi kritikát és javaslatokat fogalmazzanak meg. Sőt: a választópolgárok (aka emberek) alapvető joga és érdeke, hogy a kormánypártok ne akarják okosba' letudni a kellemetlen vitákat, az ellenzék pedig kellően megalapozottan mondhassa el, hogy mivel ért egyet és mivel nem.

  Hiába nem számít sokat a parlamenti matematika szempontjából, hogy megszavaz-e valamit az ellenzék vagy sem, a lehetőséget meg kell adni számukra, hogy felkészülten döntsenek. Hogy ne az éjjeli vagy a hajnali órákban kelljen vitát folytatniuk olyan marginális ügyekről, mint a felsőoktatási törvény. Ha emiatt hetekkel később lesz csak törvény, hát később lesz. Az a kisebbik baj.