Kétségünk ne legyen: mivel Traian Băsescu államfő eldöntötte, hogy márpedig Verespatakon (románul: Roşia Montana) megnyitják az aranybányát, azt a bányát meg fogják nyitni. Még akkor is megnyitnák, ha valamilyen okból kifolyólag a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) úgy döntene, hogy kivonul a bányaprojektből. Ebben az esetben Borbély László romániai környezetvédelmi miniszter csákányolna, Kelemen Hunor művelődési és örökségvédelmi miniszter kis kalapáccsal zúzná porrá a fejtés során előkerülő római kori cserepeket, Emil Boc miniszterelnök vezetné a kettős könyvelést, és amíg Elena Udrea vidékfejlesztési és turisztikai miniszter katasztrófaturistákat vezetne körbe, Markó Béla miniszterelnök-helyettes ódát írna a holdbéli tájhoz, mostanában amúgy is visszatért a költészethez. Szép kép, bólintunk, álmodik a nyomor.
Az RMGC-nek viszont esze ágában sincs letenni cianidos aranybányászati tervéről, masszív és gyomorforgató kampányt folytat, fizetett hirdetéseit kis túlzással még a zöld média is címlapon hozza. A csákányoló miniszter képét tehát hessegessük el, a verespataki kulturális és természeti örökség ügyét szívén viselő 77 erdélyi magyar civil szervezet legutóbbi állásfoglalásában található összefoglalót nyugodt szívvel áttehetjük a feltételes módból majdhogynem tényközléssé. A t. olvasók engedelmével bő lére engedném az átiratot, mert fontos: a Verespatakot ma körülvevő négy hegyet robbantásokkal és külszíni fejtéssel teljesen el fogják tüntetni, helyükön 200 hektár felületű kráterek maradnak. A bányászati tevékenység közvetlenül 1258 hektárnyi területet érint, és 235 hektár erdő kiirtását feltételezi. A üzemeltetés 15 éve alatt 215 millió tonna ércet dolgoznak fel közel 200.000 tonna cianid felhasználásával. A technológiai folyamatból kikerülő, aprószemcsésre összezúzott, nehézfémekkel, valamint ciánkomponensekkel terhelt 215 millió tonna hulladékot egy 185 méter magas kőgáttal elzárt völgyben helyezik el. A 360 hektáron elterülő zagytározó alját semmilyen módon nem tervezik szigetelni, így az elhelyezett veszélyes hulladék biztos és folyamatos szennyezéssel fogja terhelni a levegő mellett a felszíni és felszín alatti vizeket. Ez a völgyzáró gát és a mögötte felhalmozott töméntelen veszélyes hulladék évszázadok múlva is ott lesz és gátszakadás esetén példanélküli katasztrófát okozhat. Most ebben a völgyben egy település, Szarvaspatak található lakóházaival, templomaival, temetőivel és halottaival, valamint a még élő és élni akaró emberekkel, akiket kényszerű kilakoltatással fenyeget a bányaprojekt. Verespatak kétezer éves történelmi, kulturális és építészeti öröksége egyedi és felbecsülhetetlen érték, amelyet szintén megsemmisítenének. A római kori leletek és bányajáratok elpusztítása, a templomok lerombolása, a halottak kiásása és a műemléképületek tönkretétele pénzben megfizethetetlen, erkölcstelen vétek. Ezek megőrzése egy 1258 hektárnyi bányaterület kellős közepén, négy kráter között, ahol napi 10 tonna dinamittal robbantják a kőzettesteket és percenként járnak a 150 tonnás tehergépkocsik, teljesen képtelenség – írják, amire Borbély környezetvédelmi miniszter legfeljebb azzal vághatna vissza, hogy a kanadai bányavállalat 160 millió dollárt fizet a terület kármentesítésére a bánya bezárása után.
Borbély szakminiszter viszont nem szisszen minden kis szilánkhoz, ő kijelent: Románia alkotmánya értelmében az égvilágon senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi történik virágzó országunkban, Magyarországnak coki, mi több, az Európai Bizottság engedélye sem szükséges, és egyébként is ő járt Svédbe’, ahol látott ilyen bányát, csudaszép, a vikingutódok a ciántóból rénszarvasos pecabotokkal kapdosták ki a méretes pisztrángokat, na, higgyük el, a verespataki még ennél is ilyenebb lesz, egyenesen itatja magát, és valahogyan most nem esik jól a poén, hogy tényleg megisszuk a levét.
A szisszenő szerepét Nagy Zoltán biológusra, volt környezetvédelmi államtitkárra, a Zöld Erdély Egyesület tiszteletbeli tagjára osztották, aki jelenleg Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kabinetfőnöke, és valami hihetetlenül arrogáns módon csapott oda visszkézből annak a 77 erdélyi magyar civil szervezetnek, akik tiltakozni merészeltek szeretett vezetője elfogadhatatlan és szégyenteljes asszisztenciája kapcsán. A kontraszelektív káderpolitika csúcsterméke, Nagy Zoltán kabinetfőnök és biológus egyébként ugyanazzal a svunggal szájon vág mindenkit, aki pisszenni merészelt valaha Verespatak, vagy a cianidos bányászat ügyében, megéri, hogy idecitájuk: Tényleg senkinek nem tűnt fel, hogy például Magyarország pár soros politikai állásfoglalása többet segít a bányabeindításon, mint ront? Hiszen a Magyar Kormány az alatt a sok hónap alatt, amely rendelkezésére állt, megfogalmazhatta volna szakmai észrevételeit, amelyet az engedélyeztetési folyamatban a Román Kormánynak és a befektetőnek figyelembe kellett volna vennie. Betiltani nem tudta volna, mert nem létezik ilyen európai jogszabály, amely a ciántechnológia alkalmazását ellenzi. Az, hogy létezik egy ajánlás, az jogi szempontból semmit nem jelent, az Európai Parlament százával fogadja el a nem kötelező érvényű ajánlásait. De tudott volna kellő súllyal beleszólni a kivitelezésbe, a munkálatok monitorizálásába. Ehhez képest megelégedtek azzal, hogy kijelentsék: Magyarország területen ciántechnológiát bányászatban alkalmazni tilos (tegyük hozzá, nincs is aranyuk, amit bányásznának) és ezzel részükről pontot tettek az ügy végére. Nagy Zoltán kabinetbiológusnak Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke válaszolt, érdemes elolvasni a szövegét, többek között finomutalásféleképpen emlékezteti az RMDSZ-szakikat korábbi, a jelenlegi aranyozott nyilatkozataikkal homlokegyenest ellenkező állásfoglalásaikra is.
Lesz tehát aranybányánk (bányájuk), mi több, még kettőt terveznek, a Hunyad megyei Felsőcsertés (Certej) 50 tonna és Boica (Băiţa) település mellől 54 tonna aranyat készül kibányászni a Deva Gold Rt., aminek a főrészvényese a Kanadában létrehozott és a torontói tőzsdén jegyzett European Goldfields nevű vállalat. Az ásványkincsek országos ügynökségének elnöke szerint ennek a két bányaberuházásnak az engedélyezése ugyanabban a szakaszban tart, mint a verespatakié, vagyis már csak a környezetvédelmi engedélyt kell megkapniuk a beruházóknak a kitermelés elkezdéséhez. És ezt az engedélyt Borbély László szakminiszter meg fogja adni.
Sok lehetősége nincs. Megtehetné – ahogyan Kelemen Hunor kollégája is –, hogy lemond, legalább ne az erdélyi magyarság választott politikusaihoz kössék a szégyent, de miért tenné ezt, errefelé nem szokás. (Csak egy példa: az állami magyar egyetem ügye sem késztette őket erre 1998–1999-ben, pedig akkor a Szövetségi Képviselők Tanácsának döntése alapján úgy volt, hogy amennyiben 1998. szeptember 30-ig nem oldódik meg a magyar oktatás kérdése, az RMDSZ kilép a kormánykoalícióból, oszt’ mégse lépett, lett belőle Petőfi–Schiller Egyetem, illetve az sem lett, maradt a hatalom és dicstelenség mindörökké.)
Băsescu államfő aranyat akar, mondván, a valuták bizonytalansága miatt Romániának minél nagyobb aranytartalékra van szüksége (a román nemzeti bank jelenleg 103 tonna aranytartalékkal rendelkezik). A jegybank kormányzója, Mugur Isărescu ugyan nem így látja, de őt meg nem kérdezték.
Mára tulajdonképpen egy kérdés maradt: mennyi részesedést tudnak még pluszban kicsikarni a vállalkozásból. Az eredeti verzió szerint a román államot 4 százalékos járadék illette volna meg a kanadai vállalattal kötött szerződés értelmében, ami azt jelenti, hogy a kitermelésre váró 300 tonna aranyból Románia 12 tonnát kaphatna, de ha sikerül a szerződést újratárgyaltatni, akkor ennél valamivel többet. Az államfő célszáma az aranytartalék vonatkozásában 200 tonna, a különbséget még Nagy Zoltán kabinetbiológus sem tudná összepofátlankodni, tehát marad a vásárlás, már ha Băsescu áterőszakolja az ötletét, és ő általában nyerni szokott, a kormány miniszterei – kis plüsskutyák a szélvédő alatt – a zökkenők ritmusára bólogatnak. Vagyis amint arra Mihai Goţiu román újságíró rámutatott: a román állam meg fogja venni az RMGC-től a saját aranyát, ezáltal adólejekből megfinanszírozzuk a saját kulturális és természeti örökségünk szétverését olyan tározóért, amelyre kb. húsz év múlva baromi sok pénzt fognak költeni az adónkból, miközben a gátőr kisfia könnyezve hajtja le mindkét fejét.
Vagy nem veszünk aranyat. Bányát akkor is nyitnak, mert 2012-ben önkormányzati és parlamenti választások lesznek, a kampányok pedig sok pénzbe kerülnek, ha tetszünk érteni.
