Igen nagy az igény mostanában egy határozott, közéleti ctrl+alt+del műveletsorra. Relatív dolog persze ez a mostanában, mert hát vannak, akik 20 éve akarják kitalálni Magyarországot, vagy épp esztendők óta szajkózzák, hogy lehet más a politika. Ám az utóbbi egynéhány hónapban Facebook-csoportokat megszégyenítő gyorsasággal kezdtek alakulni, vagy reflektorfénybe kerülni az ilyen-olyan intézetek és alapítványok.
Régóta nincs kiút, a pártok mind hiúk – summázhatjuk mondanivalójukat Fluor Tomi után szabadon. Apropó szabadon: ezzel a rövid szóval meg is érkeztünk a poszt tárgyául szolgáló, két kiszemelt politikai népdalkör egyik legfontosabb eleméhez. Bokros Lajos intézetéről, a Szabadság és Reformról és a Bajnai Gordon által létrehozott alapítványról, a Haza és Haladásról lesz szó. Az alapvető különbség a kettő között: míg előbbi már-már deklaráltan párttá akar majd válni, utóbbi azért még megteszi azt a néhány szokásos tiszteletkört a mindannyiunk által már látott, karón ülő varjú körül (mert igény az volna rá).
Szóval a szabadság. Ilyen vagy olyan formában mindketten zászlajukra tűzik a nemes eszmét és ilyen vagy olyan formában mind a két szervezet vezéralakja a szabad demokratáknak köszönheti, hogy az lett belőle, aki. Márpedig az átmenet két évtizede pont attól lett zavaros, mert bebizonyosodott: a szabadság, a szabadelvűség, a liberalizmus túl fontos ahhoz, hogy liberálisokra bízzuk. Mert az a nyitott társadalmas izé, amit az urak aktív politikusként vallottak és igyekeztek megvalósítani, az akkora kudarcba fulladt, hogy az emberekből zemberek lettek, magasról tesznek a szabadságra, és a Patásördögöt hatalmazták fel alkotmányozó hatalommal.
Ez bizony még a partvonalról való bekiabálást is hitelteleníti. Gondoljuk csak meg: az a Bajnai beszél szakszerűségről, népszerűségről, ésszerűségről, aki valószínűleg a büdös életben nem lett volna miniszterelnök, ha egy csetlő-botló pojáca és beszari pártja rá nem tukmálja a piszkos melót. Aztán az is nagyon szép, ahogy Bokrosék felmondják a konzervatív kánont az államról, az egyénről, a felelősségvállalásról, a csúnya voluntarizmusról, csak hát éppenséggel olyan jakobinus vehemenciával fognának neki az állam lebontásához, ahogy azt a általuk és általunk is sokszor kritizált kommunisták felépítették. Meggyőződésem, hogy ennek a habitusnak is köszönhető, hogy ma már szinte minden magyar jobboldali agyában kifejlődött egy kicsike kis Bogár László, amelyik egyre csak mondja: a kapitalizmus az rossz. Pedig nem az, csak kicsit komplikáltabb, mint az államra bízni mindent.
Ráadásul nem éppen konzervatív, fontolva haladó tempót sejtet az sem, hogy amikor fut a szekér, akkor gyakorlatban politizálunk és félrelökünk minden tanácsot, észre sem vesszük az egyezkedni vágyókat, amikor pedig döcög, akkor persze mi osztogatnánk a tanácsokat. Így ugyanis olyan olvasata lesz a dolognak, mint ennek a DP-s sztorinak. (A DP itt nem a double penetrationt jelöli, hanem a Demokratikus Pártot, bár ki tudja, mi lesz a történet vége.) Lefoglalunk egy-két eszmét, aztán ha mondjuk az MSZP úgy gondolja, hogy nyit ezen szellemi áramlatok irányába, akkor ott a kész akcióterv, ideológia, minden, mi szemnek s pártelnökségnek ingere.
Határtalan rosszindulatom nem engedi, hogy ne írjak le valamit ezzel kapcsolatban: az ilyen háttérrel felálló szervezeteknek vagy folyóiratoknak bizony pénz kell. És ha záros határidőn belül nem szereznek, akkor a Táncsics Alapítvány mentőcsónakjában szoktak kikötni, ami tudjuk, hogy ma mivel (és persze kivel) járna. Ajánlom mindenki figyelembe kedvenc közéleti bozótharcosom, Kerék-Bárczy Szabolcs diszkrét, ám mégis egyértelmű felajánlkozását a 168 órás interjúban. (Előre várom, hogy az egykori MDF-szóvivő olyan kis izéje legyen Bokrosnak, mint Gréczy Zsolt Gyurcsánynak. És ha esetleg Szollár Domokos is Bajnai Gordon felcsatolható kommunikátorává lépne elő, akkor garantáltan vidám napoknak nézünk elébe.)
Ettől függetlenül nem árt, ha odafigyel az ilyen jelekre a kormány. Ha tevékenységének köszönhetően továbbra is futószalagon gyártja a bizonytalanokat, akkor bizony ezek a thinktankek is ott lesznek, méghozzá a lestoppolt eszméikkel együtt, amikor T-1000-es módjára összeáll egy ütőképes ellenzék.
