Magyarlapád  (Lopadea Noua) a régi Alsó-Fehér vármegyében, Erdély középső részén, a Maros és a Küküllők összefolyásánál fekszik, Nagyenyedtől tíz kilométerre keletre. Színtiszta magyar református község. Odafelé Nagyenyed meglátogatása beleférhet: Bethlen kollégium, vártemplom, két fűzfa, emlékmű az 1849-ben lemészárolt magyaroknak. Esetleg a híres bánffyhunyadi cigánykastélyokat is meg lehet tekinteni, amelyek egyébként csak reprezentációs célokat szolgálnak, lakni a szomszédos putriban laknak az építtetők.

  Magyarlapád a táncáról híres, na meg néptánctáboráról (ilyesmit sokfelé szerveznek Erdélyben minden nyáron, például Válaszúton, Vajdaszentivánon, de Székelyföldön is).

  Ilyenkor sok lapádi bor fogy - még úgy is, hogy vannak, akiknek kevésbé bírja a gyomra a helyi nedűt. Időnként év közben is meglátogatják egyes néptánccsoportok a községet, amelyeket a közemlékezet az alapján rangsorol, hogy mennyit táncoltak, illetve mennyit ittak. Egy hatvan fős társaságnak illik jóval kétszáz liter fölött teljesítenie, különben megkapja a nem túl hízelgő tápos jelzőt.

  Lapádon rendkívül meglepő módon lapádit táncolnak, ami a Küküllő-menti táncok családjába illeszkedik. A lapádi Pirospántlikás zenekar kihagyhatatlan a helyi hírességek közül: igazi táncosok visznek magukkal saját zenészeket. A Kultúrközpontban délutántól hajnalig tartó mulatozásokon nem fotóztam, hanem ittam és táncoltam, így jöjjön YouTube-os videó.

  Az is megeshet, hogy tiszteletünkre meghal Dezső – annak ellenére, hogy nem tél, hanem tavasz van, és halálát hajlandó a szokásos hajnali öt helyett a pesti lusta naplopók kedvéért délelőtt kilencre halasztani. Ilyenkor illendő módon folyamatos a pálinka- és borfogyasztás, igazi tánccsoportnak pedig muzsikálnak a zenészei. Mind a vágás, mind a feldolgozás alatt.

  Vasárnap csak a reformátusoknak lehet teljes a lelki komfortjuk, tekintve, hogy a falu egészében ehhez a denominációhoz tartozik. A takaros kis templom (azt nem tudom, hogy kazettás mennyezetet a híres erdélyi kazattásmennyezet-készítő, Umling Lőrinc csinálta-e, de szép), az istentisztelet meglátogatása azonban más felekezetűeknek és felekezeten kívülieknek sem árthat meg az ökumené nevében. Nem csak vasárnap délelőtt, hanem délután is van istentisztelet, úgyhogy ha hosszú volt a szombat éjszaka, nyugodtan aludhatunk sokáig.

  Május elsején a falu apraja-nagyja a település felé magasodó hegy túloldalára megy (valaki már két nappal korábban kiköltözik sátrával), hogy bográcsozással, pálinkával, borral ünnepelje a munkát. A két hatalmas hangfalból dől a mulatós, régi nagy slágerek és időnként a népzene is. Kihagyhatatlan élmény, érdemes május elsejére időzíteni lapádi utunkat!

  Érdemes meglátogatni a szomszéd falut, Fugadot is (ez román többségű), ennek végében található a Bánffy-család fugadi kastélya és birtoka.

  A birtok kezelőjét, Bánffy Farkast, aki egyben a lapádi tánctáborok szervezője is, nehéz kikerülnie annak, aki arra jár. A kastély lépcsőjének korlátjára ülve szívesen mesél a fordulatokban gazdag román restitúciós eljárások meglepetéseiről, és ad tanácsot, miként kezeljük ezeket lelkileg – miközben leitatja a kedves vendégeket.