A forró tavaszi hétvége, sőt az utóbbi évek kétségtelenül legszínvonalasabb tüntetése a rendvédelmi dolgozóké volt. A felvonulók jól megszervezték magukat, szóltak a sípok, dobok, nádi hegedűk és légvédelmi szirénák, a légkör izzott. És végre nem olyan marhaságokról volt szó, mint hogy bekerüljön-e a sugarasúszójúak és az esztéták közötti házasságkötés joga az alkotmányba, hanem olyan dolgokról, amelyekről van értelme vitatkozni. Leginkább a korkedvezményes nyugdíjról.
Követeléseiket, mint ismert, az egyenruhások némi tűzcsap-nyitogatással és füstbombázással támasztották alá - üdítően jó ötlet ez egy olyan korban, amelyben a jófejségükre büszke belvárosi ökofiatalok „Éljen I. Viktor király” transzparenssel adnak hangot elégedetlenségüknek. Kevésbé üdítő, hogy feletteseik értelmetlen és kontraproduktív gecizéssel válaszoltak: a rendőrség nagy erőkkel nyomoz, Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője pedig a tüntetés alatt feltúrta a tűzoltók szekrényeit, hogy ellenőrizze, ki vitte magával tűzoltóruháját. Pedig mi a francban tüntessenek a tűzoltók, pizsamában?
A tűzcsap-armageddonról sajnos lekéstünk, csak az Alkotmány utcában néztünk körül. Épp régi kedvenceink, a tűzoltók képviselője beszélt. Talán a Gój Motorosokat nem kellett volna külön üdvözölnie, és az is kár volt, hogy utána nem sokkal Gaskó István kapott szót, de hát ez egy ilyen műfaj. Az biztos, hogy az egyenruhások nem mentek át Gyurcsány Ferenc egy utcával arrébb elmondott igazságbeszédére, pedig a chartás nénik nagyon integettek nekik.
Ami a fő kérdést, a korkedvezményes nyugdíjat illeti, itt a kormány ugyanazt a differenciálatlan szopatást alkalmazza, mint mindig minden kormány. A jelenlegi rendszer fenntarthatatlan és értelmetlen - ugyanakkor a teljes eltörlés sem tűnik túl jó ötletnek.
Utoljára ennyi tűzoltót Devecseren láttunk, néhány nappal a vörösiszap-katasztrófa után. Derékig álltak a tömény lúgban, és lapátolták a vörös szart, 12 órán keresztül. Nyilatkozni nem mertek, de kamerán kívül arról panaszkodtak, hogy kevés ennivalót kapnak. Nos, ők most ugyanúgy szívnak, mint az a kedves rendőr százados hölgy, akivel nagyjából másfél évig leveleztünk egy állítólagos tilosban parkolásunk ürügyén. Persze tényleg stresszes lehet sokoldalas leveleket írni nekünk és kapni tőlünk, de azért korkedvezményes nyugdíjat talán nem ér. Rendőrök százai meresztik a seggüket a Teve utcában, vám- és pénzügyőrök pakolják az aktákat innen oda, onnan ide, miközben más egyenruhások sorozatgyilkosokat őriznek meg szétfröccsent agyakat takarítanak le a szélvédőről. Meg ugye ott vannak, akik negyvenévesen a haza védelmére már nem jók, de a Tescóéra igen.
Érdemes lenne különbséget tenni az egyenruhások között. Már csak azért is, mert az álmoskönyv szerint rosszat jelent, ha egy kormány szembekerül a saját fegyvereseivel.
