E-mailben terjed a cigány életpálya-modellt bemutató „boldogulási ágrajz”. Az emlékezetes, 2008-as La Fontaine parafrázis vonalvezetését követő újabb képregény a szociális ellátásokat taxatíve felsoroló listába ereszti gyökereit, majd pikk-pakk összegyúródik a Vona Gábort is megihlető túlszaporodós és egyéb sztereotípiákkal. Az eredmény a szociális ellátórendszert szipolyozó, kiskorú kurvát és tolvajt anyagi számításból örökbefogadó, dologtalan BMW-s cigány.

  Az újság ugyan magát az ország vezető humorlapjának nevezi, én azonban nem látom magam előtt azt az olvasói karaktert, aki ezen az anyagon hahotázik. A gyűlölködésre természetesen van piaci igény. A cigánysággal viccelődni azonban csak kevesek kiváltsága, gyakorlatilag Fábry az egyedüli, aki képes a még éppen vállalható kereten belül tartani Lakatosékat. A durva általánosítás és megbélyegzés nem röhögőgörcsöt vált ki, hanem gárdafelvonulást. De legyen ez a Móricka értékesítőinek problémája.

  Az azonban már az (alsó)középosztály intellektuális állapotának riasztó jele, ahogy a Rácz Vivien eltűnéséről szóló körlevelekhez hasonlóan képesek ezt is továbbítani nagy leleplezésként. Két ellenőrző kattintásra sincs már erő. Villalakó Ildi persze nem egy Szakály Sándor, teheti a XIX. századra Magyarország belépését a második világháborúba (2:37-nél), de kipellengérezője jobb esetben nem javíthatná ki közszolgálatilag 1942-re. De kijavítja, mert amúgy a téma nem érdekli. Ebbe a láncolatba illeszkedik az a szellemi restség, amely kritikátlanul elfogadja (és továbbküldi) azt a hipotézist, mely szerint a gyámhivatal örökbe adhat bárkinek állami gondoskodásba vett gyerekeket, készpénzben fizeti a lakásfenntartási támogatást, stb.

  Nem kívánok jó munkát az ügyben a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság tartalmakért felelős fővizsgálójának, no meg a középiskolai tanároknak, csak vért és könnyeket. Krasznov kollégának viszont gratulálok a kritika és kételkedés úri luxusához!