Iránban halálra ítéltek két embert, amiért pornóoldalakat üzemeltettek az országban, olvasom. Az ítélet határozottan durva, de most nem a halálbüntetésről lesz szó, hanem a pornóról, úgyis több cicit és több pinát szeretne néhány olvasónk (ez amúgy KK&TT reszortja, és ők rendes emberként eleget is tesznek a kívánalmaknak; a fotói viszont nem tartoznak a pornó kategóriába). Pornóoldalak üzemeltetéséért, pornóval való kereskedésért ugyanis én nem venném a fejét senkinek – ám enyhébb büntetést el tudnék képzelni számukra (persze így szegényebbek lennénk Kovi forgatási naplóként is üzemelő twitterével, 18+!).
Szóval ha nem is iráni vehemenciával, de üldözném a pornót. Akkor is, ha egyébként nagy üzlet – a kokain is nagy üzlet lehetne állami monopóliumként, de mégis inkább üldözik szerte a világban. Az állampolgárok/lakosság/nemzet - kinek hogy tetszik - mentális egészsége jobban megéri (főleg egy mentálisan lerobbant országban). Persze a netes pornó üldözése nehézségekbe ütközne, ahogy a Kurucinfóé is, de ha mondjuk más országok is tennének ellene valamit, talán sikeresen vissza lehetne szorítani valamilyen mértékben, és léteznek belföldön is kiválóan alkalmazható módszerek. Lehetne büntetni az üzemeltetést, akadályozni az elérést... Azt hiszem, a pornóipar a feministák egyik fő célpontja lehetne (igaz, részben az is).
Persze ilyenkor az ultimatív észérv az szokott lenni, hogy akinek nem tetszik, vagy aki szerint a pornó rossz, az ne nézze (/vegye). Csak hát itt jön be a csavar, amelyet egykor úgy fogalmaztak meg, hogy „a lélek kész, de a test (még) gyenge”. Azaz attól még, hogy valaki alapvetően rossznak tartja a pornót, attól még lehet, hogy elcsábul, és nyálcsorgatva élvezkedik rajta.
Mert azért nem ugyanaz, hogy a suliban kézről kézre jár egy erotikus lap, amit konspirációs körülmények közt szerzett be valaki, és a klotyóban rejtegetik, vagy hogy egy kattintás után az arcába kap mindent a nagyérdemű (más kérdés, kinek volt pénze annyi idősen mondjuk az ízlésesebb, művészibb kivitelű lapokra, mint a Playboy). Mondhatnánk, régen meg kellett küzdeni a tiltott gyümölcsért, fel kellett mászni a fára, most meg a lábunk elé önti a teherautó. (Kommunista börtönök papok megtörésére bevetett módszere volt, hogy ráküldtek a raboskodó páterekre néhány fürdőruhás szépséget, hátha nehezebb tartani a cölibátust, ha táncolnak nekik egy kicsit a cellájukban, azaz házhoz megy a kísértés.)
Egyet visszalépve megállapíthatjuk azt is, hogy a pornófilmek szereplői, nagyobb mértékben a lányok, de a fiúk is, főleg ha hosszabb ideig űzik az ipart, és mondjuk megélték annak fejlődését az NDK-s pornófilmektől Koviig és a webkamszexig, nagy valószínűséggel lelkileg igencsak sérülnek. Persze ilyenkor megint az a duma jön, hogy nem kötelező belemenni, de hát ugye nem mindenki szabad akaratából kezd bele, másrészt ha nem lehetne ilyeneket csinálni, vagy igencsak visszaszorítanák, akkor nem lenne oly csábító a pornóipari munka, mint lehetőség.
Kanyarodjunk vissza a nézőhöz: mi van, ha az apa – mert ilyet is hallottam már családlátogató osztályfőnököktől – a gyerekével együtt nézi a pornót? Az a gyerek garantáltan sérül. A kutatások szerint a pornó családi méreg – és ugyan igaz lehet, hogy a rendszeres pornónézés, esetleg pornófüggés a rossz házasság következménye is lehet, de ez nem zárja ki, hogy számos esetben az oka legyen a tönkremenő házasságnak.
„A pornót néző szülő(k) gyermekükre is rossz hatással lehetnek. A pornóval sérül a családi élet gyengédsége, amire pedig igen nagy szüksége van egy növekvő gyermeknek, aki természetes módon táplálkozik a gyengédségből. A gyerek könnyen rátalálhat például az édesapja által lapozgatott pornóújságra, és szembesülhet maszturbáló vagy telefonszexelő szülőjével is. Elszenvedheti azt a stresszt, amit az internetes pornó váltott ki szüleinél, és maga is könnyebben lesz a pornófüggőség áldozata. De nincs rá jó hatással a szülők pornó okozta konfliktusa sem, áldozata lehet az ennek következtében bekövetkező válásnak, vagy annak, hogy pornófüggő szülője elveszti munkáját. Végül pedig természetesen kevesebb figyelem fordul a gyerekre, ha a szülő pornót néz. Ha pedig a szülő(k) pornófüggősége napvilágra kerül, az természetesen veszélyezteti a gyermek egészséges szexuális fejlődését is” – írja egy amerikai kutatás összefoglalója.
A pornót nézők egyre nagyobb igényt éreznek az érzelemmentes szex iránt, így természetesen házastársuk egyre inkább hiányolja az intimitást. A cyberszex pedig egy az egyben olyan hatással van a házasságra, mint a hűtlenség (minthogy az is). Mind a férfiak, mind a nők úgy gondolják, hogy az internetes szexkapcsolat ugyanaz, mintha viszonyunk lenne valakivel. Azoknak, akik cyberszexelnek, a kétharmada sokkal kevésbé tartja fontosnak a valós szexuális együttlétet, ráadásul egyharmaduk párja ugyancsak elveszti a másik iránti szexuális érdeklődését.
A hosszabb távú pornófogyasztás idővel érzéketlenséget, sőt ellenérzést vált ki a másik vonzódása iránt. A pornófogyasztó egyre cinikusabb lesz, a saját szexuális életével és partnere szexualitásával pedig egyre elégedetlenebb. (…) Steven Stack, az Állami Wayne Egyetem professzora és kollégái pedig kimutatták, hogy a pornófogyasztók körében 300 százalékkal gyakoribb a hűtlenség, és 3,7-szer több a pornónézők közt azok aránya, akik igénybe szokták venni prostituáltak szolgáltatásait. De a pornó a nők közt is növeli a hűtlenség valószínűségét. (…) A felmérések szerint a válások 68 százalékába közrejátszott, hogy valamelyik fél élőben is találkozott egy, az interneten megismert szexpartnerrel; 56 százalékában pedig az egyik fél mániákusan érdeklődött a pornográf honlapok iránt. (…)
Érdemes a cikk alatti kommenteket is átolvasni, többen vallanak arról, hogyan tette pokollá a házasságukat a pornófüggés, és mennyire elkeseredett több feleség is, amikor azzal szembesült, hogy nem tud mit tenni férje függősége ellen - tekintve, hogy szexuális életük teljesen normális (vagy az volt, mígnem a másik pornófüggése keresztbe nem tett neki). Vannak, akik szerint a pornó egyenesen drogként is viselkedhet.
A korábban a Mandinernek nyilatkozó webkamszexes operátor szerint pedig: „a közhiedelem szerint otthonülő, nagydarab bácsik élvezkednek így. A valóságban ők a látogatók maximum 20 százalékát teszik ki. A többség 30-50 közötti, jó anyagi helyzetben lévő házas családapa vagy 25-30 éves fiatal. Ez olyan, mintha cigarettára költenének. Egy héten föltöltenek mondjuk hatvan dollárt, és elműsorozzák.”
Amerikában Kansas City érseke nemrég programot indított, hogy a családok könnyebben védekezzenek a pornó ellen, ennek neve My House Initiative. Ennek kapcsán két házaspár is vall arról, miként tette tönkre az életüket a pornó. Az egyik férj, aki tizenéves korától függő volt, azt gondolta, majd a házassággal automatikusan megoldódik a problémája. Hát nem. Végül terápiás csoportba kellett járnia, hogy leszokjon, és szerinte ez olyan, mint az alkohol meg a cigi: ha egyszer letetted, többé egy slukkot se szívhatsz, egy felest se ihatsz. Aztán persze, ha nem vagyunk függők, az alkohol és a dohány Isten ajándéka – egy kubai szivar biztosan –, de az alkalmi pornófogyasztás azért mégsem egy kategória a kocadohányzással meg a borozgatással, legkevésbé Isten ajándéka – legfeljebb az illúzióknak kedvez, amelynek fényében a szexualitás realitása könnyen okozhat csalódást. Mert hát az nincs úgy ott, pikkpakk, mint a pornóoldal, hanem tenni is kell érte valamit, ráhangolódás a másikra, odafigyelés, ilyesmi… Egyébként mielőtt valaki a házasság intézményét kezdené ekézni, a pornó, mint olyan, alapvetően az emberi és a szimpla párkapcsolatoknak is keresztbe tehet.
Nyilván nem az a fő baj, hogy ha kamaszok és egyedülállók néha feltévednek egy-egy szexoldalra, meg hogy létezik Playboy - kifogásolni nyilván azt is lehet, ha valaki a nappaliban a tévéműsor mellett tartja a Playboyt és társait, de hát ha valaki mindenáron kívülről akarja nyalogatni a mézesbödönt, ám tessék, úgyis meg fogja tenni. Az erotikus lapok léte azonban nem ok arra, hogy ne tegyünk a pornóoldalak ellen, ezek ugyanis társadalmi problémát is jelentenek, nem csak magánbűnöket, hanem közerkölcsöt. Az, hogy a bűnt és rosszat sosem lehet kiküszöbölni, még nem jelenti, hogy jó, és hogy ne kellene ellene küzdeni.
De, kis túlzással, ha nem akarunk még több, szociális támogatásért sorban álló, egyedülálló anyukát, és mentálisan egészséges, egész családokat szeretnénk magunk körül tudni, ideje határozottabban fellépni a pornó, elsődlegesen annak netes változata ellen. Mondhatnám, méltóságot mindenkinek.
Az utolsó 100 komment: