Gyomorforgató, nyugtalanító tragédia. – Már korán reggel szétvetett az ideg, amikor lassan tisztult a kép, hogy nagyjából mi történhetett. Persze a legtöbb súlyos megállapítás és ítélet előtt nem megkerülhető, hogy várjunk bizonyos részletekre. Ám érdemes leszögezni, hogy az alapján amit eddig tudunk kijelenthető, hogy nem is az az igazán megdöbbentő, hogy az eset megtörtént. Éppen az az óriási szerencse, hogy nem történik meg minden második héten.

  Ám néhány pillanatra hagyjuk is a tragédia részleteit, érdemes ugyanis egy médiaelméleti tézist átszűrni az éjszaka és a vasárnap történésein. Rendszerint nem gyenge hitetlenséget erőltetek ugyanis orcámra minden egyes alkalommal, amikor különböző web2-es konferenciák, megmondások, a következő század médiájáról szóló (néha többé, néha kevésbé hivatalos) beszélgetések keretében valaki nagy ívben vázolja annak szépségét és jóságát, hogy a jövő, elvben kizárólag felhasználók privát forrásai és tapasztalatai által létrejövő hírfolyamaiban majd egy üzenőfalhoz hasonló, ismerősök, meg az illető hírfogyasztó által lájkolt/kedvelt megmondók alakítják a napi híradókat, különösebb kontroll, szerkesztői bevatkozás, netán tényfeltárás nélkül. Nos, vasárnap délig minimum 5 sztorit raktam össze magamnak mindenféle fórumos, üzenőfalas, blogos-kommentelős forrás alapján, ám itt nyilván gyenge pont az áttekinthetőség, így a kombinációk és az irreleváns/fals információk sora is végtelennek tűnik. Lényeg, hogy lett egy sztori 5 késelős cigányról, meg 12 halottról, egy sztori 2 eltitkolt halottról, meg még egy műszaki hibákról, verekedő biztonsági őrökről. Nem is a megjelenő információ a baj (meg ugye hírversenyben az egész infoáramlás köröket ver bármilyen hírügynökségre), hanem a nyomában keletkező indulat, az egy-egy félinformációba bambult közönségben rögtön terjedő legendák, melyekkel szemben – a jelek szerint – kevéssé nyom a latba egy rendőrségi megerősítés/cáfolat, esetleg az, ha egy újságíró ellenőrzött forrásokra támaszkodva megír valamit.

  Idáig a mellékszál. Az elején azzal kezdtem, hogy végülis csoda, hogy nem történik meg hasonló tragédia, nagyjából havonta. A legtöbb budapesti szórakozóhely állapota ugyanis balesetvédelmi szempontból katasztrofális. A népszerűbb romkocsmáknál, a squatter-életérzés biztosítása miatt alig kipucolt alternatív szórakozóhelyeknél nem is nagyon kell ezt magyarázni. Eredetileg teljesen más célra tervezett épületeknél a megfelelő terhelhetőségi és kiűrítési próbák hiányában egy pánikkor minimálisra csökkenhet a balesetmentes menekülés esélye. A Skála Metró romjain kialakított Wet Balkán esetében is igaz ez. Legutóbb egy filmvetítésen voltam ott: negyedóra sorban állás, iszonyat szűk bejárat, szűk lépcsőház, kevés és rossz minőségű fény. Pedig még nem volt semmi tombolás, csak egy 100 perces film.

  Sokan sok helyen elmondták már, hogy természetesen többnyire a szórakozóhelyek személyzete is alkalmatlan arra, hogy kezeljen egy vészhelyzetet. A célmentes üvöltözésen és náluk néhány nagyságrenddel kisebb egyedek arcának betörésén kívül majdnem mindenre teljesen használhatatlan biztonsági őröknek kurva nagy felelősségük van – igaz ez általában is, és szerintem a szombat éjszakai esetben is.

Noise Night Life @ Noize Generation (D) (2011-01-15) West Balkán - a szombat esti program reklámfilmje

  Ha már felelősség, megosztanék egy esetet. Reggel ugyanis a tragédia híreinek átfutása után első dolgom volt megnézni, hogy ki szervezte az eseményt (amúgy: Noise Night Life - Noize Generation elektornikus zenei parti, a techno-hose-tól a goán keresztül a drum'n bass-ig elég széles lefedettséggel). A Mosaic Tv fórumáról származó információ szerint ő bizonyos Kecskés Tamás 21 éves partiszervező. A fórum mint főszervezőt emlegette korábbi Noise Night-os buliknál is, valamint látható volt egy Mosaic Tv-adás, melyben szintén mint főszervező a lineup-ok összeállításáról nyilatkozik – igen, ahogy mondom, látható volt. Mondott youtube-felvételt ugyanis valamikor reggel 10.00 és 11.30 között priváttá, vagyis elérhetetlenné tették. Íme az elérhetősége és a kattintás után következő ablak:

Kattintás után már csak az alábbi üzenet tekinthető meg
 

  Az indok egyszerű lehet: Kecskés Tomika a bejátszáson éppen darabjaira volt omolva a megelőző néhány órában bevitt mennyiségektől. Beszélni is alig tudott. Amit sikerült kimondania, abban több volt a bazdmegezés, mint az érdemi információ. Pedig az interjú közben, a háttérben még javában ment a só. És természetesen engem sem érdekelne egy percig sem, hogy egy technobuli kinyalt képű szervezője hogyan és milyen stílusban nyilatkozik hasonszőrű társainak, viszont jelzem, hogy a videó elérhetetlenné tételének igen rossz üzenete van. Amennyiben ez a poszt eljut a Mosaic Tv moderátoraihoz, csendben meg is kérném őket, hogy vállalják korábbi adásukat, különben muszáj leszek azt gondolni, hogy Kecskés Tamás titkol valamit. És ha velem együtt esetleg a Mandiner néhány ezer olvasója is ilyesmit gondol, akkor az nem lesz jó.

UPDATE. A cikk befejezése után egy WestBalkanDeath nevő tecsöved-felhasználó kitette újra a videót, íme:

Figyelem! A beszélgetés NEM most készült, hanem egy korábbi buli közben! KT pedig nem egyedüli szervezője a Noise-rendezvényeknek.

 Hozzá kell tenni, hogy igazságtalan lenne (főleg ilyen tragédia esetében) egyetlen hülyegyerekben megtalálni a bűnbakot. Az egyéni vagy csoportos bűnösség megállapítása a hatóság feladata.

 A felelőtlenség természetesen azonosítható az eddig kiderült részletek alapján is; a történet így sokszereplős. A stáb, amely lehetővé tette, hogy néhány száz helyett néhány ezer ember zsúfolódjon egy arra alkalmatlan, rossz állapotú épületbe. A szervezők és őrök, akik képtelenek voltak kezelni a kialakult helyzetet. A budapesti szórakozóhelyeket kezében tartó maffia, melynek létezéséről majd' mindenki tud, és amely biztosítja annak lehetőségét, hogy egy hely bármilyen hiányossága és alkalmatlansága ellenére biztosan működhessen, biztos pénzforrásként. – És természetesen a tapasztalatlan, felelőtlen fiatal közönség, mely nem képes felismerni, hogy mondott körülmények között, ittasan (vagy más szereket használva) életveszélyes erőből bezsúfolódni olyan helyre, mely szemmel láthatóan megtelt.

 A probléma túlmutat néhány fiatal tragédiáján. A – mint láttuk – minden oldalon folyamatosan meglévő felelőtlenségből bármikor történhet hasonló. Kötelességünk leszűrni a tapasztalatokat, azonosítani a felelősöket és odafigyelve változtatni, megelőzni. Elsősorban talán: elmagyarázni az érintett korosztálynak, hogy állat módjára hisztérikus tömegbe verődni nem szórakozás, nem kikapcsolódás, hanem önveszélyes felelőtlenség.

   Ha mindezt nem tesszük, a három lány teljesen hiába halt meg.