Sokan azt hiszik, hogy a letiltás csak gerillamarketing, pedig nem. Ez a rideg valóság. Más kérdés, hogy mennyire tekinthető letiltásnak az, hogy Biszku Béla lánya besétált a moziba és azt mondta, hogy az apukája nem járul hozzá. A mozi mindenesetre megijedt, ami érthető egy olyan világban, ahol 3 millió forintra büntették Ungváry Krisztánt és az ÉS-t, mert leírta egy, az állambiztonságnak dolgozó emberről, hogy ott dolgozott (aki szeretne valamennyivel hozzájárulni a kutatóra kirótt büntetéshez, itt teheti meg).
Számítottunk arra, hogy a Bűn és büntetlenségből per lehet és tettünk előkészületeket. Például Biszku aláírta, hogy hozzájárul minden közléshez, majd amikor lelepleztük magunkat, kamerába mondta, hogy nem probléma, ha filmet készítünk róla. Alább a nyilatkozat, amit aláírt a film forgatása közben:
Ma az Origón jelent meg egy cikk az ügy legfrissebb fejleményeiről. Alább a cikkben is említett könyv, amit a saját nevünkre dedikált a főhős.
Van még egy érdekes sztorink vele kapcsolatban a rendszerváltás idejéből, amit az Igen Fontolva Haladó blogja örökített meg:
… egyszer hallgattam a rádiót (Kossuth), Nagy Imre újratemetése körül. Azon ment a vita, hogy jól van-e úgy, hogy Nagy Imrét az Új köztemetőben helyezik nyugalomra. Schamschula György beszélt az MDF-ből (volt közlekedési miniszter is), és azzal érvelt, hogy újra kell gondolni a temetést, mert „Nagy Imre nem nyugodhatik olyan földben, ahol olyan büdös kommunisták is fekszenek, mint Biszku Béla”. (Béla tényleg öreg kommancs csokker, belügyminiszter volt a legdurvább időkben). Aztán lelőtték a vitát, vége lett a műsornak és mindenki hazament. Pár nap múlva jött a telefon a rádióba. Biszku Béla jelentkezett, hogy „bocs, még élek”.