„La Contre-Révolution ne sera pas une révolution contraire, mais le contraire de la Révolution.” (Az ellenforradalom nem ellentétes előjelű forradalom, hanem a forradalom ellentéte)
Joseph de Maistre, ellenforradalmár

  Kérjük kedves olvasóinkat, figyelmesen olvassák Orbán Viktor, leendő miniszterelnökünk szavait.

  „Nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon megtörtént a hatodik szabad választás. Sokkal nagyobb dolog történt a mai napon Magyarországon. Ma forradalom történt a szavazófülkékben. A mai napon a magyarok bebizonyították, hogy van értelme a demokráciának, van értelme hinni a demokráciában, mert demokratikus keretek között olyan nagy horderejű változást tudunk véghezvinni, amelyet régen csak a forradalmak nyújthattak egy országnak. Mi történt Magyarországon, kedves Barátaim? A mai napon Magyarországon beteljesedett egy történelmi tanulság, húsz év tanulsága, a rendszerváltás nagy tanulsága, mely úgy hangzik: rendszert váltani nem lehet, rendszert csak megbuktatni és megdönteni lehet, megdönteni és újat alapítani helyette.”

  Most pedig szavakon, pontosabban egy szón fogunk lovagolni. Nem csak azért, mert szeretünk piszkálódni, hanem mert a hatodik szabad választás eredménye ezt kívánja meg.

  Magyarországon nem történt forradalom.

  Ez van, szeretjük vagy sem. Sem a szavazófülkében, sem a telefonfülkében, sem a zuhanyfülkében. Nem alapítottunk új rendszert, viszont felhatalmaztunk egy pártszövetséget, hogy saját ízlése szerint kormányozzon, elszámoltasson, rendet tegyen, és ha kell, farigcsálja meg az alkotmányos berendezést. A forradalom viszont értelemszerűen nem ezt jelenti.

  A forradalom a modern kor politikával foglalkozó irodalmának igazi mémje, olyan minősítés, amely több zavart okoz, mint amennyi megvilágító erővel bír. Forradalom volt a francia, a bolsevik, a magyar '56, a kínai kulturális, az angol polgári, az iráni '79-ben és 2009-ben, a kubai, az amerikai, a csehszlovák, az ipari, a szexuális, a digitális, usw. Nehéz lenne rendet vágni a sorban, és megmondani, mi is volna a forradalom esszenciálisan, hiszen a különböző, egyedi történelmi szituációk, a jelenségek, az eszmék, célok végképp összekeverednének. Kézenfekvő volna azt válaszolni, hogy a forradalom Nagy Változást jelent, csakhogy ezt mindig utólag tudjuk regisztrálni. 

  Azonban Magyarország esetében a politikai forradalmak közös jellemzőjeként azonosítható erőszak hiányzik - nagyon helyesen, semmi sem ad rá okot. Hiányzik a forradalmi ideológia, a radikális rendszerátalakítás igénye és gyakorlata is. Mindez azonban így van jól. A Fidesz győzelme több, mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás: semmilyen rendszert nem döntöttünk meg, Magyarország alkotmányos demokrácia volt, és marad is, ahogyan az államforma sem fog megváltozni. Hogy az alkotmány megváltozik? Nagy ügy.

  Így a fiktív forradalom szülte nemzeti együttműködés rendszere (Nemzeti Együttműködés Rendszere?) sem több, mint fikció. A 2010-es so-called magyar forradalomnak semmilyen gyakorlati alapja vagy következménye nincs. Ahogyan a nemzeti együttműködés rendszere sem más, mint a centrális politikai erőtér, szokás szerint kiszínezett fideszes szóhasználattal.

  Magyarországnak nem forradalomra, hanem a forradalom ellentétére van szüksége. Restaurációra, ellenforradalomra, ha tetszik. Az utóbbi évek kormányzati kapkodása, a baloldal gondolkodásában a permanens forradalmat felváltó permanens reform vágta partvonalra az országot, és ha valaminek, ennek kell véget vetni. A Fidesz előszeretettel kampányolt a szívünknek kedves law & order koncepciójával, amelyet a szocialisták törvényt folyamatosan erodáló, az állam tekintélyét leromboló lépéseivel állítottak szembe. A párt kormányra kerülve valószínűleg eszerint is fog cselekedni, csak akkor miért nem erről beszél? 

  Nem mellesleg: a magyar választók sem forradalmat akartak, és furcsa, hogy Orbán Viktor a választások után forradalomról beszél, amikor a kampányban erről szó sem volt. Ráadásul egy olyan kampányban, amelyet a korábbiakhoz képest legkevésbé sem lehetett fellengzősséggel, nagyotmondással (mínusz Pintér Sándor két hete), populizmussal vádolni. Elküldtük a szocikat, meglett a kétharmad: minden feltétele adott a prudens kormányzáshoz, a söralátét-méretű adóbevalláshoz - amit viszont szeretnénk.

  A forradalmat szülő, izzadtságszagú, végül kamunak bizonyuló - mellesleg baloldali - történetfilozófiai koncepciók pedig mehetnek a kukába. Ott a helyük.

  „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

  Ámen.