Tudvalevő volt már korábban, hogy a Bokros Lajos - MDF - Somogyi Zoltán - SZDSZ - Debreczeni József - Bánk Attila szuperfogat infrastruktúra és aktivisták hiányában nagy bajban lesz a cetlivadászaton, ezt tegnap kivesézték tanult kollégáink a Véleményvezér blogon.

  Ami nagyon különös, az a jelenség magyarázata és erre nem is kellett sokat várnunk. Normális ember ilyenkor arra gondol, egy hiteltelen, sebtiben összerántott és identitászavaros politikai formációnak egyszerűen se embere, se aktivistája, se hite, így meg nehéz potenciális szavazókat arról győzködni, hogy szavazz ránk a 0. körben.

  Ám a normalitásnak nyoma sincs. A magyar közélet egyik legnagyobb bohóca előállt a farbával: azért nem gyűlik az ajánló, mert a fortélyos félelem igazgat. Debreczenit azért nem ajánlják az V. kerületiek, mert félnek a rémuralom eljövetelétől (ami közeledik is, feltartóztathatatlanul, van már saját blogja is).

  Körkérdés olvasóink felé: ha egy csajnak / csávónak nem kelletek, akkor lehülyézitek a kiszemeltet? Netán a BMW-s arcra mutogattok, hogy az csaklizta el a csajt? Vagy arra gondoltok, hogy nem kellett volna a sztratoszféra fizikai jelenségeivel untatni, hanem valami könnyedebbel is ki lehetett volna csalni a szimpátiáját? 

  Szóval ki az, aki sikertelensége esetén önmagában is keresi a hibát, nem csak kifelé mutogat? Mert Debreczeni - aki egy piacpárti, kapitalizmusbarát tömörülés vagy szövetség színeiben indul, vagy nem is tudjuk minek nevezzük ezt a kisbuszban elférő alakulatot -, mindig önmagán kívül találja meg a hibát, illetve a személyes sikertelenségének okát.

  Holott egy piacpárti politikus tudhatná, hogy ha van arra választói igény, amit képvisel, akkor képviselő lesz. Ha meg nincsen, akkor marad a kaptafánál.