Ha elnemismert országba megy az ember, érdemes arra felkészülni, hogy nincs roaming. Ezt leszámítva egy elnemismert ország is olyan, mint egy elismert, csak nem hívják meg az olimpiára, a férfi lakosság fele fegyverben van, a kereskedelem kicsit nehézkes, turisták nincsenek. De vannak határok elnemismert határőrökkel, hivatalok elnemismert pecsétekkel, kormányok elnemismert miniszterekkel.

  (Breaking News: A wikipédia szerint Liectenstein a mai napig nem ismeri el Szlovákiát a Benes dekrétumok miatt! „Kassa, Pozsony, Eperjes és Komárom, őrt állunk a magyar-liechtensteini határon!”)

  Valójában az elnemismertség konzervál. Olyan, mint a nagymama szekrénye, amit már évek óta nem nyitott ki senki. Amiben összenő a szekrény a hímzett zsebkendőkkel, a nejlon kombinékkal, a régi fényképes dobozzal meg a télikabátokkal. Ezekben a szekrényekben ritkán találni ketyegő órát, ipodot vagy mobilt.

  Hegyi Karabah (en) is kicsit ilyen. 1991-93 között véres polgárháború volt itt az azeriek és az örmények között. A történet mindig ugyanaz, csak a szereplők változnak a hely és a korok függvényében. Itt és most keresztény örményeket és muzulmán azerieket kevert össze az idő. Aztán jött a Szovjetunió és ez a vidék - Hegyi Karabah - Sztálin utasítására a frissen megalakuló Azeri SZSZK autonóm része lett.

  Az örmények tiltakoztak, a gyűlölet fel-fel lángolt, de a Birodalom mindenek felett állt. Egészen 1988-89-ig. Amikor is jött a nagy széthullás, a gerendák recsegése, a padláson tartott nemzeti zászlók kibontása és az elnemszámolt adósságok törlesztése. Hogy ki ütött először, azt nehéz lenne megállapítani, a fegyveres konfliktus egy 1988-ban kezdődő örményellenes pogromsorozat után eszkalálodott. (Egyes vélemények szerint maga a későbbi azeri elnök, Heydar Aliyev, aki éppen 1987-ben lett kegyvesztett Moszkvában, provokálta ki az első pogromokat bejáratott maffia-kapcsolatain keresztül.) Végül a Szovjetunió már nem tudta sem kezelni, sem elfojtani ezt a konfliktust, ami 1991-re a Birodalom de jure széthullásával, valóságos háborúvá vált, katonasággal, nehézfegyverekkel, ostrommal, és persze etnikai tisztogatásokkal. Az eredmény hatszázezer menekült, negyvenezer halott és egy függetlenségét kikiáltó, csak Örményország által elismert ország - Hegyi Karabah, amely most lényegében Örményország része. Az örmény dram a fizetőeszköz, Örményország jelenlegi köztársasági elnöke, Szerzs Szargszjan (en) korábban Hegyi Karabahban politizált és harcolt az azeriek ellen.

  A hegyi karabahi zászló is beszédes, a háromszög alakban elrendezett pixelszerű kis téglalapocskák, amelyek megszakítják a színeket az újraegyesítés reményét fejezik ki. (Az örmény zászlónak ugyanezek a színei.)  

  Visszatérve a háborúra, amelyben a hárommilliós Örményország, maga mögött tudva az ortodox Oroszországot, legyőzte a nyolcmilliós Azerbajdzsánt, az örmények nemcsak a történelmi Hegyi Karabahot, de még egy jókora területet is kiszakítottak maguknak Azerbajdzsánból (lásd a sárgával jelölt részt). A háború előtt az etnikai arány 80-20 volt az örmények javára, most 95-5. De abban az öt százalékban már nincsenek azeriek, hiszen a háború alatt a gyűlölet olyan fokúvá vált, hogy az egymás mellett élés elképzelhetetlen. A gyűlöletre két ismertebb példa, 2004-ben egy azeri katonatiszt itt Magyarországon éjszaka álmában baltával mészárolta le örmény katonatársát egy angol nyelvi továbbképzésen, míg idén az eurovíziós dalversenyen az örmény versenyzőre sms-ben szavazó azerieket a belügyminisztériumba hívatták be egy kis elbeszélgetésre.

  Mindeközben az azeri elnök Ilham Aliyev tavaly is azt nyilatkozta, hogy a karabahi háborúnak még nincs vége és ez a terület Azerbajdzsánhoz tartozik. És, ahogy azt a lapunknak is nyilatkozó a térséggel foglalkozó grúz külpolitikai szakértő, Tornike Sharashenidze is megerősítette, az azerik továbbra sem tettek le a katonai megoldásról. Egy ilyen jövőbeni konfliktusnak az esélyét növeli az is, hogy míg a háború idején egyértelmű volt az örmények technikai és gazdasági fölénye, jelenleg ez az előny - köszönhetően az azeri ásványkincseknek, az évi 10%-os GDP növekedésnek és az Örményországot sújtó azeri-török blokádnak, - mára teljesen megszűnt.

  Persze semmi sem ilyen egyszerű. A következő részekben a karabahi életképeken túl,  szó lesz a Kaukázus kulcsszerepéről, a nagyhatalmi játszmákról és a török-örmény futballdiplomáciáról. Addig is egy rövidfilm Sztyepanakertből, Hegyi Karabah fővárosából: