A körlevél leszögezi, az egyház nem ért egyet az olyan gondolkodásmódokkal, amelyek összemossák az Isten, a környezet és az ember közti különbségeket, és ezoterikus, New Age-es, panteista felhangjaik vannak. Az ember az egyetlen teremtmény, akit az Isten önmagáért akart, aki a teremtmények közül egyedül rendelkezik szabad akarattal és lelkiismerettel, és felelős cselekvésre képes. Az ember, bár része a természeti környezetnek, de alapvetően különbözik is attól. Ezért aztán „az állatok védelméért folytatott törekvések sohasem helyezhetők a humánembrió tisztelete és védelme elé”.
A körlevél kiemeli a biodiverzitás megőrzésének és állatok tiszteletének, védelmének a fontosságát, de leszögezi, ez nem keverendő össze az állatok jogaival. Mivel a teremtett világ az ember szolgálatában áll, nem etikátlan az állatok táplálkozásra és ruházkodásra való fölhasználása, és a velük végzett kísérletek is elfogadhatók.
A föld az egész emberiség öröksége, javainak közösségi rendeltetése van, véget kell vetni a „kollektív önzésnek”. A körlevél leszögezi, a haszon önmagában nem rossz, de a profitnak nem uralkodónak, hanem szolgálónak kell lennie. A gazdaság célja nem csupán az egyéni haszon, hanem az egész társadalom java. A „jólét” fogalmát pedig föl kell váltania a „közjó” fogalmának, ami az egyes személyek és közösségeik kiteljesedésében mutatkozik meg. A gazdaság korlátja az erkölcs kell hogy legyen, át kell térni a közösségi szemléletre. Fontos a mértékletesség, és hogy a gazdagabb társadalmak részt vállaljanak a szegényebbek megsegítésében.
Az egyház a természet védelmének és a társadalom biztonságának megőrzése érdekében, de a globalizáció káros hatásainak kivédése miatt is kiemelt fontosságúnak tartja a helyi közösségek szerepét.
Már látom magam előtt a sok fanyalgót, a korlátlan szabad piac híveit, de még inkább a „méregzöldeket”, akik majd azzal állnak elő, hogy eddig az egyház nem emelte fel a szavát ilyen kérdésekben, pedig de, csak épp ők nem hallották meg azt – de megelégedve úgysem lesznek vele. Aki valami elemi erejű újat vár, csalatkozni fog, az egyház nem próbálja föltalálni a spanyolviaszt. Ellenben tisztázza álláspontját, ami szerintem a józan ész egyszerű megfontolásain alapul, így akár evidensnek, sokszor hangoztatott megállapítások újrakiadásának is vehetnénk a püspöki kar összefoglalóját, mégsem az - sajnos. Ezért kellett megírni.
A teljes körlevél itt olvasható!
(Felelősségünk a teremtett világért. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója. Budapest, 2008, 620 Ft)