Geszti Pétert lehet szeretni vagy nem szeretni, mindenesetre a magyar nyilvánosságban ott, akkor és azt csinál, amit csak akar. A tény ez. Minden más szubjektívum.

 Ami engem illet, felemás viszonyt ápolok vele: nem sikerült megszeretnem, sőt, egy kicsit máig ellenszenves maradt úgy is, hogy termékeinek jelentős részét jónak és értékesnek tartom. 

 Szerettem az Első Emeletnek írt szövegeit (különösen a Kis generációt), mert állatul visszaadta a 80-as évek végének/90-es évek elejének rózsadombi házibulihangulatát, melyekhez személyesen sohasem volt szerencsém. Később a Megáll az ész! lett az első kedvenc tévéműsorom; bírtam a Déssel jegyzett Dzsungel könyve-feldolgozást is, pedig már húszévesen láttam először. A sok szar mellett volt néhány korrekt Jazz+Az szám (például), és igen, jóféle trendsetting volt meghonosítani az @rc kiállítások műfaját, még ha kampánycélt is szolgáltak vele anno.

 Szerettem a Magyarország című számot is; azt az iróniát benne, amiért sokan utálták, én inkább elismertem. Nem azért, mert ügyes. Azért, mert jogos. Ez egy ironikus ország; Geszti Péter pedig nem kültelki ironista, hanem finomhangolt ironizátor. Hozzá viszonyulni lehet: ha nem bírod egy ötletét, akkor is van benne valami vitára ösztönző kihívás.  

 Természetesen iróniát találunk Geszti legújabb dobásában is. 2007-ben egyszer már nekifutott (akkor Várhegyi Attila korábbi Fidesz-pártigazgató cégével) a Nemzeti Vágta megszervezésének - nem jött össze, kevés volt a pénz. Most - Várhegyi nélkül, és egy banki főszponzor némiképp ízléstelen fejléce alatt  - mégis megcsinálja.

 Május 31. és június 1. között homokkal öntik fel a Hősök terét, az emlékmű körül lóversenypályát alakítanak ki. Közel 100 település indít saját lovat, akik színeikkel, huszárjaikkal adott községet/városkát/nagyvárost képviselik a versenyben. A külsőségek - mondják - a 19. századi Magyarországot idézik majd, koncertek és gasztrofeszt egészíti ki a kétnapos fesztivált.

 A Nemzeti Vágta népszerű és vállalható történelmi korhoz nyúl, a városok versenyével lokálpatrióta érzést erősít, családi felhasználásra alkalmas programot ad, szinte képtelenség belekötni. Nekem tetszik.

 Felírom a projektet a fentebb sorolt Geszti-körkép respektre érdemes produktumai közé (a koncepciót máris, a rendezvényt majd utána). Még egy jó dobás. Szerintem a Vágta az elmúlt évek legjobb próbálkozása a nemzeti szimbólumok felhasználására. Ez egy k#!&v@ nehéz műfaj, ahol ha szélesebb közönséget akarunk a sajátunknál, csak marketing-képes megoldások működnek. Geszti új ötlete ilyen. Azzal együtt és azért is, mert érezni benne az iróniát.