Mottó: „Hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta. (Vagy ha áll.)” Wagner B. György   Amikor nyár végén megjelentek szép pesti köztereinken az első kampánymorzsák, köztük pedig új színfoltként szeretett szegedi viccpártunk régi-új szlogenjei, az összhatás…

  Jobb ovis csoportokban amikor a kicsi és balek elrontja a többiek építőkockáit, vagy mondjuk véletlenül sót rak a müzlibe, az minimum fél óra sarokban állás, netán kiutálás, majd jelzésszerű verés a homokozóban.   Nem lennénk most Izland helyében: a civilizált…

 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis sziget, ahol a kormány és a bankok úgy együttesen, nagyon, de nagyon elkúrták a gazdaságot. Most aztán van egy kis probléma a valutával, sokan az utcára kerültek, stb., stb. Ismerős a helyzet? A hasonlóságok aztán itt véget is…

 Ír ismerősünk egyszer kifejtette, hogy azért nem bírja Bonót, mert azt hiszi magáról, ő a legfontosabb ember Írországban. Kissé elgondolkodva hozzátette: „ami tulajdonképpen igaz is”. Így járnak a kis országok nagyra nőtt gyermekeikkel. És így járt most Izland…

 Rebesgetik (és persze cáfolják), hogy Izland után hazánk lehet a következő ország, aki kiemelten megszívja a nemzetközi pénzügyi válságot. A remélhetőleg túlzó aggodalom ellenére érdemes egy gyors pillantást vetnünk arra, hogy járt a kis szigetország, és hogyan érinti…