„Ez már a rokokósan elkorcsosult, fogyasztó lelkek világa. Eldobható pohár, cserélhető dolgok, már nem is tudok olyat venni, ami sokáig tart” – fest sötét képet korunkról a civilben pszichológus perkás-frontember, Varga Livius. Zenekara mondjuk nagyon is régóta tart: a Quimby…
Egy-két kretén magyart szívesen lecserélne néhány jöttment jófejre Kiss Tibi. A Quimby frontembere a Mandinernek elárulja: „bevándorló” filmes művésszel dolgozik együtt, magát pedig viking származásúnak tartja. „Szoptatós anyák alszanak a kórház kövén a gyerekük…
Úgy kell a kutyáknak a hús,ahogy a szívnek mélabúsdallamok közt táncolólélekpárologtatólidércekből szőtt elemte szürkésbarna félelemés én mint csíkos rabruhádnéha gondolok még rádde köszönöm, hogy elmúlt ez a szerelem
Ha bekacsintok, hogy mi vane koszos…