Valóban létezik a hazai orvoshiány, vagy ez csak „lakossági érzet”, ahogy az államtitkár mondja? A háziorvosok jelentős hányada pár éven belül nyugdíjba megy, a fiatal orvosok pedig szívesebben mennek külföldi kórházakba, mint a magyar vidékre. A hálapénz valakit itthon tart, de mást meg elüldöz. Hiába kaptak ősztől százezres fizetésemelést az orvosok, ha a magyar egészségügy közege továbbra is kiábrándító. A munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk harmadik részében az orvoshiánynak jártunk utána szakorvosokat, háziorvosokat, rezidenseket és az egészségügyi államtitkárt is faggatva.

Az egészségügy nyomorúságáról könyvtárakat lehetne teleírni, mi most a munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk részeként „csak” az orvoshiánnyal foglalkozunk. Amivel kapcsolatban az egészségügyi államtitkár meglepetéssel a hangjában visszakérdezett a minapi interjúnkban: „Milyen orvoshiány?” Merthogy mindez szerinte csak a lakosság percepciója; s annak, hogy a kórházakban káosz van, mégis „mi köze az orvoshiányhoz”? – kérdezett vissza Ónodi-Szűcs Zoltán költőileg.

A költői kérdést meghagyva ebben a cikkben eggyel visszalépve arra keressük a választ, hogy akkor magának az orvoshiánynak mihez van köze? Merthogy nem csak a mi percepcióink, de interjúalanyaink – akik közül néhányan megváltoztatott keresztnévvel szerepelnek a riportban – érzékelése szerint is igenis létezik ez a probléma.

Bakó Bea hazai munkaerőhiányról szóló riportsorozatának újabb cikkét híroldalunkon olvashatják.