Ma is van létjogosultsága a történeti alkotmánynak, amiről a szerencsétlen 20. századi történelmünk miatt feledkeztünk meg – mondja a Mandinernek Horváth Attila jogtörténész. Az új alkotmánybírót kérdeztük a történeti alkotmány megfoghatatlannak tűnő vívmányairól, a kommunisták felelősségre vonásáról és a Civil Jogász Bizottság kapcsán felmerült állítólagos szélsőjobboldali kötődéseiről is. Nagyinterjúnk.

„A korábbi angolszászhoz hasonló alkotmányjogi hagyományt hirtelen felváltottuk egy kartális alkotmánnyal, aminek az értelmezését a rendszerváltáskor német modell alapján az Alkotmánybíróságra bíztuk. Most akkor egy furcsa hibrid megoldást akarnak a kettő között?

Sajnos a szomorú 20. századi történelmünk miatt van ez. Ha itt nem lett volna egy szovjet típusú diktatúra, tehát nem szakadt volna meg a történeti alkotmány jogfolytonossága, akkor még most is a történeti alkotmány szerint élnénk. Viszont túlságosan nagy idő telt el azóta, és már nem lehetett volna csak sarkalatos törvényekkel kialakítani a magyar alkotmányjogot, ezért kellett egy komolyabb huszárvágást végezni, tehát egy Alaptörvényt megalkotni. Ezért is nevezik Alaptörvénynek, mert ez nem önmagában az alkotmány; az alkotmányt az Alaptörvény és a történeti alkotmány együtt alkotják. Ami még nagyon fontos, hogy a történeti alkotmány megismerésével egy olyan nemzettudat alakulhat ki, vagy erősödhet meg a magyar lakosság körében, ami még inkább a jogkövető magatartást, a történelmi múltunk tiszteletét és a nemzeti sajátosságaink megbecsülését jelenti. Például azért szerencsés Anglia, mert ott évszázadok alatt apránként épült fel maga a történeti alkotmány a szokásjogi szabályokból – ezt korallzátonyhoz szokták hasonlítani, amiből szép lassan egy sziget nő ki –, és ez teljesen természetessé vált az ott élő embereknek. Ők emberemlékezet óta szinte észrevétlenül átalakuló jogrendszerben élnek: nem voltak olyan hirtelen változások, mint amik sajnos Magyarországon történtek. (...)

1918-ban azt mondták, hogy mostantól vége van a királyságnak, 1919-ben a Tanácsköztársaság időszakában megtagadtak mindent, ami addig értéknek számított: az alkotmányt, a magántulajdont, a családot. Aztán jöttek Szálasiék, akik megint azt mondták, hogy mindent tagadjunk, ami eddig érték volt: az emberi jogok, az alkotmányosság, satöbbi. Akkor jöttek Rákosiék, akik megint azt mondták, hogy az ezeréves alkotmányunkat felejtsük el: az 1949. évi XX. törvénycikk ezt nyíltan be is vallotta a preambulumában. Szerintük a történelem 1945-tel kezdődött, és egyetlen mondat sincsen a ’49-es alkotmányban arról, hogy azért itt vagyunk a Kárpát-medencében már egy ideje. Ők ezt mind ki akarták dobni, legszívesebben elfelejtették volna, nehogy egy egészséges nemzettudat alakuljon ki az emberekben, hogy nekünk van egy ezeréves államunk. Ehhez képest azt sugallták nekünk, hogy mi egy utolsó csatlós vagyunk, egy fasiszta állam, és örüljünk, hogy a nagy Szovjetunió felszabadított minket. Ezt kellett a rendszerváltozás után valahogy helyretenni: visszaállítani a jogállamiságot, az alkotmányosságot.”

Bakó Bea interjúját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.