Ha kimész Európából, látod, hogy közeleg a végítélet – mondja Jászberényi Sándor a Mandinernek. A Közel-Kelet háborúit megjárt haditudósító Hemingway-i figurája a magyar irodalomnak: friss novelláskötetéből is a legdurvább valóság köszön vissza. Az újrealista Jászberényit bosszantja, amikor a nyelvről szóló beszéddel fedik el a tátongó eseménytelenséget, az irodalom pedig neki nem megélhetés, hanem vallás. Egyébként meg muszlim. És liberális. És bár mint ilyen, nem ért egyet Orbán politikájával, azt elismeri és üdvözli, hogy a miniszterelnök az EU-n belül képes volt egységgé kovácsolni Kelet-Közép Európát. Interjúnk.
„Ön muszlim, ugye?
Muszlim vagyok, de: nem vagyok jó muszlim. Fölvettem a Közel-Keleten, az ottani eligazodáshoz szükség van rá. Az iszlám nem csak vallás: a közösségi lét kerete is. Ha az adott közösségben akarsz otthonosan mozogni, nem vonhatod ki magadat alóla.
Szóval ha itthon van, nem gyakorolja?
Közösségben olykor. Voltam kint az araboknál, a kínai piacnál. Ha itt van a haverom, vele azért elmegyek. Az iszlám szerint ugyanis, ha egy ember imádkozik, az egy imádságnak számít, ha kettő vagy több, tehát közösségben teszi, az huszonhetet.
Ügyes.
Persze, azért ilyenek az iszlám törvényei, mert ez ott azért közösséget kellett építeni az új szabályok szerint, a közös imádság összehozta az embereket. Az iszlám megjelenésekor súlyosan sötét, nagyon barbár szokások jellemezték azt a vidéket.
Ma nem jellemzik?
Egyre inkább, de nem jó általánosítani. Ez nem azért van, mert ők muszlimok meg arabok, hanem mert olyasmi történt velük, ami velünk nem. Mi itt, jóléti viszonyaink között nem tapasztaltuk, milyen, amikor hirtelen akkora népességrobbanás rázza meg a társadalmat, amely kinyírja az oktatásügyet, az egészségügyet, minden infrastruktúrát. Ott ez történt, aminek következtében rettentően primkó lett a társadalom jelentős része, infantilis, könnyen befolyásolható. Egyiptomban majdnem százmillió emberről beszélünk, sok millió nyomorgóról. Globális felmelegedés van, túl kevés az erőforrás és túl sok az ember. Ha kimész Európából, látod. Sétálj csak Bombay-ben, Kairóban. Rögtön érzed, hogy közeleg a végítélet. Nem bibliai értelemben, hanem úgy, hogy nagyon sok ember fog meghalni. Ez van a levegőben. Próbálnak túlélni, ahogy tudnak: az arab világban, bár nem beszélnek róla szívesen, virágzik a prostitúció, dúlnak a bandaháborúk, az erősebb kutya-elv az egyetlen. Ez nem kultúra-, hanem nyomorspecifikus dolog. Valahonnan pénz kell. Ez pedig csak az elmúlt húsz év, a kolonializmusról jobb, ha nem is beszélünk.”
Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.
