A PeCsa mint épület nyilván nem hiányzik senkinek. Itt az ideje nagy népi hurrát kiáltanunk, hogy eltűnik ez az otromba objektum a Városliget közepéről.
De az emlékek azért ott maradnak egy-két nemzedéknek. Péterfy kolléga itt kattogott 2000 körül a korabeli tilosos drum'n'bass bulikon, itt (is) látta a Massive Attacket, itt találkozhatott a legendás Robert Planttel is, aki hatalmas hajkoronájával, hetyke bajusz-szakáll kombinációjával úgy nézett ki, mintha az öregecskedő Napkirály játszotta volna neki és nézőtársainak a Led Zeppelin klasszikusait meg modern, elektro-rock-blues szösszeneteit. A dalok ugyanazok maradnak − és megmaradnak. S hogy a koncerthelyszín hamarosan az enyészeté lesz? Annyi baj legyen.
Nemsokára elkezdik bontani a Petőfi Csarnokot, aminek a helyén a Nemzeti Galéria épülete lesz majd. Ilyen szép lesz. Egy utolsó katasztrófaturistáskodás erejéig a Városliget Zrt. beszabadított pár újságírót, köztük a Mandinert is a PeCsába.
Már kívülről sem túl biztató a helyzet.
A koncertterem kísértetiesen enyészik.
Ahogy minden más is, legfeljebb világosban:
A kültéri színpad és a bolhapiac maradványainak egyvelege is megkapó.
Végül az emeletre is bemehettünk, ahol korábban a Közlekedési Múzeum volt: a nagy üvegfalú csarnokból mára a raktárba pakolták a kiállított repülőket. A csarnok így üresen is egész fotogén, de nagyon hideg: majd' megfagytam, míg ezt a pár fotót lőttem.
