Kegyelmi pillanatnak tartja a forradalmat Tőkés László erdélyi református püspök, '89 hőse, az Európai Parlament képviselővel. Tőkéssel '56 személyes és nemzeti örökségéről, a rendszerváltásról és az azóta eltelt időszak magyar nemzeti és európai mérlegéről is beszélgettünk.

„Európai parlamenti politikus lett: milyennek látja ma Európa helyzetét? Mi az, amire büszkék lehetünk, és milyen válaszokat adjunk a meglévő nehéz kihívásokra?

A forradalom: kegyelmi pillanat. Isten adta, hogy a Temesvárról útjára induló népfelkelés megbuktassa a román diktátorházaspárt. Ha akartuk volna, sem történhetett volna jobban. Az azóta eltelt időt olyan »kegyelmi időnek« fogom fel, mely lehetőséget teremtett és kínált a felszabadulásra, a rendszerváltozásra, egy igazságos és demokratikus rend kialakítására. Noha hálaadással gondolok minden áldásra, a jó irányú változásokra, az elért eredményekre és – netalán – sikerekre, mindazáltal úgy érzem, hogy nem voltunk képesek megragadni a kínálkozó kegyelmet, s a kegyelem idejét elszalasztottuk. És itt most nem általánosságokban beszélek, hanem annak tudatában és felelősségével, amit éppen mi, az erdélyi magyarok és magyar egyházaink rontottak vagy mulasztottak el. Azt is az isteni kegyelemnek köszönöm, hogy a rettegés temesvári pincemélyéből másfél évtized után a fényesnek tűnő Európai Parlamentbe emelt, ahol éppen úgy, ugyanazzal a hivatástudattal próbálom megállani a helyem, mint egykori gyülekezeteim papjaként vagy a királyhágómelléki püspökség élén. Amiképpen a forradalom, azonképpen az Európai Unió sem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. A gazdasági válság, a migránsok népvándorlása és a polgárháborús állapotokat idéző terrorizmus viszonyai között az unió béke és biztonság helyett a tehetetlenség, a kontinentális válság és bizonytalanság viszonyai közé sodorja tagországait. Nem lenne szabad vele sodródnunk – ezt jól látja Magyarország. Kelet-közép-európai országainkat a 2008-ban kirobbant nemzetközi – és európai – válság ráadásaképpen a kommunizmusból örökölt válság is sújtja. Magyarországnak és Romániának is mindkettővel meg kell birkóznia. Csak egyetérteni lehet azzal, hogy az Unióval közösen kell a megoldást keresnünk. Ez azonban nem valósulhat meg úgy, hogyha Európa sorsunkra hagy, vagy éppenséggel akaratunk és jól felfogott érdekeink ellenére próbálja ránk kényszeríteni az általa egyedül üdvözítőnek tartott megoldást.

Mi 1956 ma is érvényes öröksége Ön szerint?

Az 1956-os forradalom és szabadságharc abban az időben a „magyar utat” jelentette, melyre brutális leverettetésünket követően csak 1989-ben térhettünk újra vissza. Erről az útról, mely utóbb igazi „európai útnak” bizonyult, a jövőben sem szabad letévednünk. Ez egyik lehetséges üzenete a magyar ’56-nak.”

Rajcsányi Gellért interjúját 1956.mandiner oldalunkon olvashatják.