Nekünk van '56-unk! Az egyik legjobb dolog, ami a miénk!

Ha eszembe jut, mosolygok, pedig rengetegen meghaltak és utána... De '56 csodálatos, mi vagyunk benne, bárki, aki kiment tüntetni, elszavalt egy verset, gyógyított sebesülteket, sőt, még a Molotov-koktélokat is mi dobáltuk, egyszerű emberek. Nem katonák, hanem járó-kelők, akik egyszer csak üvegekkel vették fel a harcot a tankok ellen, a világ legnagyobb hadserege ellen.

Felmásztunk a harckocsira és meggyőztük a vezetőt, hogy álljon át, lyukat vágtunk a zászlóba és úgy gyűjtöttünk pénzt a tér közepén, hogy senki nem vett el belőle, a kitört üvegű kirakatból se vitt el senki semmit.

Összefogtunk és pár napra győztünk! Ez a mi ünnepünk és nincs rá példa máshol!

Nem fogom elfelejteni a gyalázatot sem, ami utána történt. A hősök ezreinek tönkretételét, életek elvételét, nem csak akiket kivégeztek; hanem akiknek elvették a szabadságát, a munkáját,. Ezek az emberek sokszor teljesen egyedül maradtak, elhagyta őket a család is, aztán alkoholizmusba menekültek. Tönkretették őket. Ezt nem felejtem a biszkubéláknak.

De ma ünneplünk, magunkat ünnepeljük; és olyan büszke vagyok egyenként mindenkire, aki akkor élt és aki ma él, és dobog a szíve velem együtt a büszkeségtől!