„Csodáltam a magyarokat, akik úgy döntöttek, harcolnak a saját méltóságukért és szabadságukért” – mondja Alojz Peterle, a független Szlovénia első miniszterelnöke 1956-ra emlékezve. Peterle maga is egy újszülött ország vezetőjeként nézett szembe a rájuk támadó jugoszláv hadsereggel, de Szlovénia megnyerte a háborút. Az EP-képviselő hisz a visegrádi együttműködésben és abban: Közép-Európa segíthet kilábalni az Unió válságából. Interjú.
„Szlovéniában nem tört ki forradalom a kommunizmus ellen, viszont a függetlenség kinyilvánításakor rögtön háborút kellett megvívnia a jugoszláv hadsereggel, a tíznapos háborút. Ekkor ön volt a miniszterelnök, a függetlenné vált Szlovénia első vezetője. Értelmiségi körökből érkezve háborús miniszterelnök lett: hogyan viselte mindezt?
Először is, senki nem várta a kereszténydemokraták győzelmét az első demokratikus választáson, 1990-ben. Mi magunk is meglepődtünk. Mivel én voltam a győztes párt vezetője, én lettem a kormányfő, bár korábban nem álmodoztam erről, nem volt ez a pálya a rögeszmém. Mindenesetre nem bántam meg, hogy vállaltam ezt a felelősséget. Úgy gondolom, ha csak profi politikusok lettünk volna, nem tudtuk volna ezt megcsinálni. Az úgynevezett „realisták” azt mondták nekünk, álljunk le, senki nem fog minket támogatni, veszíteni fogunk, és így tovább. A politika a lehetőségek művészete – de néha a lehetetlenség művészete is. És megcsináltuk. (...)
Történelmi fordulópont idején volt a független Szlovénia első miniszterelnöke. Huszonöt évvel később mi, európaiak újra történelmi időket élünk. Mit gondol a mai helyzetről?
Szabadok vagyunk, de még nem egyesültek. Az első 42 évemet egy kommunista diktatúrában töltöttem. Tudom, mit jelent a szabadság és annak a hiánya. Láttam a megosztott Európát. Aztán lebontottuk a Vasfüggönyt. Emlékszem, hogy régen, amikor Brüsszelbe utaztam, háromszor kellett pénz váltanom, számos határon kellett átkelnem. Nem akarok újra egy megosztott Európát látni. Nem örülök annak, hogy nem tudjuk a politikai értékeinket exportálni. Háború van Ukrajnában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában. Konfliktusok vesznek minket körbe. Menekültválsággal kell szembenéznünk. Nincs ebben semmi romantikus. 2004-ben még annak hittük a helyzetet. De soha nem gondoltam azt, hogy Szlovénia és más korábbi kommunista országok egyszer s mindenkorra a geopolitikai törésvonalak jó oldalára kerülnek és kész. Soha nem volt az álmom az, hogy egyszer befejezünk egy történelmi projektet és akkor aludni mehetünk. Ez egy soha véget nem érő történet. Ez egy építkezési terület. Sok jelét látom a szétesésnek, a Brexit nem csak a britek számára, hanem nekünk is tragédia. Hadd emlékeztessek mindenkit a jugoszláv történetre: ha egyszer elveszítjük a közös nevezőinket, a közös életre szóló akaratunkat, akkor az a véget jelenti. Azt hiszem, kockán forog az európai projekt. Politikai válságot látok Spanyolországtól Ausztriáig. Megterhelő és kritikus idők várnak ránk a közeljövőben.
Milyen megoldást tud Közép-Európa kínálni erre a válságra?
Az európai szellemet új energiával kell felélesztenünk. Az úgynevezett új tagok, Kelet-Közép-Európai országai képesek lehetnek erre. Hiszem, hogy politikai kötelességünk erre törekedni. A Balkánra vonatkozó ismereteink is fontosak ezen a téren. Nagy reményeim vannak a visegrádi együttműködéssel is. Közép-Európa szellemisége a maga történelmi érzékenységeivel segítheti Európát túljutni ezen a válságon.”
Rajcsányi Gellért interjúját híroldalunkon olvashatják.
