Hipnotizáltan olvastuk a Quaestor-sztori újabb részleteit a 444-en, hogyan is tüntetett el ostoba befektetésekkel és szimpla kitalicskázásokkal mintegy 200 milliárd forintot a különös cégbirodalom különös vezetősége − különös tekintettel a cégcsoport második embere, Kámory Ferenc írásbeli kirohanásaira saját kollégái és üzlettársai felé („Szétloptál mindent”; „mással levelezgess vazze”).

A Quaestor mára részben megismert, hihetetlen két évtizednyi működése önmagában kábé ezer darab Ilyen ország pedig nincs-posztot megérdemelne. És valójában nincs most bennünk semmi irónia: a nagypályás kóklerek tevékenysége tényleg szomorú tükörképe a rendszerváltás utáni Magyarországnak.

A bonyolult sztori, Kámory instant klasszikus, tömör összefoglalásaiban: „Szar, nem müködik, veszteséges, loptak - nincs változás, hagyják a Csabáék”; „minden szét lett baszva-lopva, semmi sem termel, minden csak ktg”; „hova a picsába megy ennyi pénz??????????????”; „Magyarország történelmének legnagyobb botránya, legnagyobb szégyene”.

Az biztos, hogy a kétezres évek Magyarországának tényleg ez az egyik legnagyobb botránya és szégyene.

A rosszakat el kell ítélni, a bűnösök bűnhődjenek, de a kínzó kérdés még jó ideig velünk marad: hogy a jó Istenbe' működhetett másfél évtizedig, kormányváltásokon keresztül egy ekkora szerveződés ennyire átlátszó működésképtelenséggel és jogsértő gyakorlatokkal a hivatalos szervek, felügyelő és nyomozó hatóságok, no meg a komplett politikai elit szeme előtt?

Erre kapunk vajon választ az illetékesektől? És lesz majd valódi következmény és méltó felelősségre vonás Quaestor-ügyben, minden oldalon?