Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása
Egy éve van kerítés Magyarország déli határainál, egy éve támadják emiatt Magyarországot. Vajon milyen lenne ma Európa, ha nem épült volna meg a kerítés?
Mint sokan emlékszünk, a kerítés felépítése előtt rohamosan, a kezdeti néhány százról nyár végére több ezerre nőtt a naponta Magyarországra érkezők száma. Augusztusban elérte a napi ötezer főt, és emelkedést mutatott.
Képzeljük el, hogy kerítés nélkül a migránsok száma tartósan havi százötvenezer fölött marad – szinte bizonyos, hogy meg is haladja azt. A migrációs válság során eddig másfél millióan érkeztek. Kerítés nélkül a létszám mára minden kétség nélkül a duplája lenne – úgy, hogy semmi jele nem mutatkozik a népáradat csillapodásának.
A balkáni útvonalon kirobbant migránsválság a legmagasabb hőfokon alig néhány hónapig égett, erejük végső megfeszítésére kényszerítve Szerbia, Horvátország, Magyarország, Ausztria és Németország rendőreit, belügyi dolgozóit, szociális munkásait, vasutasait, és általában mindenkit, aki komolyan részt vett a helyzet kezelésében.
Képzeljük el, hogy ez a válság legalább ilyen hőfokon már egy éve ég. Képzeljük el a rendőröket, vasutasokat, orvosokat, hivatalnokokat, amint már egy éve megszakítás nélkül tizenkétóráznak – anélkül, hogy bármi esélye volna, hogy ez egyszer véget ér.
A célországok az elmúlt egy évben nagyjából másfél millió migránst szállásoltak el, nagy költséggel és nagy erőfeszítések árán. És mára Németország kivételével gyakorlatilag minden célország bejelentette, hogy megtelt, jelentős számú új migránst már nem tud fogadni.
Képzeljük el, hogy kétszer annyit kellett volna elhelyezniük, azzal a tudattal, hogy minden áldott napon, ünnepen, vasárnapon öt-tízezer újabb ember érkezik.
Németországban több száz esetben gyújtottak fel menekültszállásokat. Képzeljük el, hogy mára kétszer annyi menekültszállás van Németországban. Egy év múlva háromszor annyi, aztán négyszer annyi, aztán ötször annyi.
Képzeljük el a németeket körülöttük.
Képzeljük el, hogy a kölni főtéren kétszer annyi migráns szilveszterezik.
Képzeljük el, hogy a kisvárosokban is mecsetek épülnek. Előbb csak egy, aztán kettő, aztán három – ahogy a hívek száma nő.
Képzeljük el, hogy azokban az önkormányzatokban, ahol többségbe kerülnek, leszavazzák a helyi lakosságot. Előbb egyben, aztán tízben, aztán százban.
Képzeljük el, hogy csak jönnek és jönnek és jönnek.
És képzeljük el, mit tesznek majd azokkal a kedves, liberális fiúkkal és lányokkal, akik azért harcolnak, hogy ők, a migránsok akadálytalanul jöhessenek. Képzeljük el Európát – a magyar kerítés nélkül.
Aztán menjünk el népszavazni.
