Forog a fejemben egy kérdés. Hetek óta. Tegnap, amikor jött a hír, hogy muszlim központ alakulgat a budapesti Gutenberg téren, megint eszembe jutott. 

A kis hír önmagában persze nem lenne túl érdekes, még akkor sem, ha az épülő, imaházas muszlim kultúrközpont éppen átellenben van a rabbiképzővel. Pikáns helyszínválasztás, mi tagadás, de bizony hiába tiltakozik a zsidó egyetem és követeli a belügytől a helyzet megoldását. A helyzet bizony az, hogy az iszlám a nagy világvallások egyike, itthon is szabadon gyakorolható. Alkotmányosan tehát aligha lehet belekötni, ha imaházakat gründolnak az itt lévő vagy itt élő muszlimok. Ma is imaházakban gyakorolják a hitüket a fővárosban.

Gyakorolhatnák persze nagymecsetekben is: tavaly áprilisban még az volt a terv. Gigantikus kőbányai mecset. A magyar kormány akkor még egyáltalán nem volt ellenezte a dolgot, Orbán Viktor például így magyarázta, miért lehet szükség az építményre:

„Magyarországon nagyon sok fizetős külföldi diák van. Ez nemcsak Budapestnek a kérdése, hanem más, vidéki egyetemi városoké is. Ezek a diákok elég komoly összeget fizetnek azért, hogy Magyarországon tanulhassanak. A problémájuk – ezek vallásos diákok, akik az arab világból jönnek –, hogy nincsen hely, ahol a vallásukat tudják gyakorolni. Ez az a kérdés, amivel foglalkozni kell.”

Elvileg tehát a törökök építették volna fel a mecsetet, ami – függetlenül attól, hogy én egyáltalán nem támogatom mecsetek építését Budapesten – még mindig a kisebbik rossz volt. Annál legalábbis jobb, mintha a szaúdiak finanszíroznának ilyet nálunk (a törökök és szaúdiak balkáni- és most már láthatóan tovább is terjedő nyomulásáról itt írtunk).

A törököknél ugyanis létezik az állam által finanszírozott és kontrollált egyház. A Diyanet nevében hivatal ugyan, mindenesetre onnan határozzák meg még azt is, miről szóljon az imámok pénteki khutbája. A szélsőséges dzsihadistáknak tehát nem nagyon osztanak lapot a török mecsetek környékén, s akár nemzetbiztonságilag is indokolható lett volna egy budapesti nagymecset: nyilván könnyebb figyelemmel kísérni a folyamatokat, ha egy központi helyet kell sasolni, mintha sok kicsit, szerte a városban.

A mecset mindenesetre nem valósult meg: a törököknek jobb dolguk is akadt, például Európa zsarolása a migránsokkal, puccsleverés és megtorlás. A magyar kormány meg nyilván rájött, hogy furán venné ki magát, ha most kezdenének minaretek nőni a szent kőbányai anyaföldből – épp amikor Orbán Viktor migrációs válságkezelőként készül bevonulni a történelembe, miközben azzal érvel: nem akarunk idegen kultúrájú, vallású népek nagy tömegeivel együtt élni. 

Meg amikor terrorveszélyről plakátol, szintén a muszlim migránsok apropóján.

Félreértés ne essék: az ellenőrizetlenül beözönlő tömegek valóban magukban hordozták a veszélyt. Konkrétabban: a terroristákat.

* 

Van itt azonban egy kis bökkenő. 

Az a bizonyos kérdés, amely nem hagy nyugodni. Így szól:

Hiteles és felelősségteljes a kormány muszlim terror elleni küzdelme, ha egyszer épp ebben az időszakban vásárolják fel arab üzletemberek a fél belvárost a legmagasabb kormánykörök támogatását élvezve?

A folyamat ugyanis már két éve elkezdődött: a Heti Válasz számolt be róla 2014 nyarán, hogy a közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem „a zsidók”, nem izraeliek „vásárolják fel” Magyarországot. Hanem arabok. Akkor a dohai uralkodócsalád egyik tagja, Hamad bin Jassim bin Jaber Al Thani volt katari miniszterelnök szerezte meg az Andrássy úton az Operával szemközti, egykori Balettintézetet, vagyis a Lechner Ödön tervezte Drechsler-palotát, továbbá az Egyesült Arab Emírségek egyik szupergazdagja, Khalaf Al Habtoor lett az InterContinental Budapest tulajdonosa. 

Tavaly decemberben aztán egy bizonyos Khadem Al Qubaisi is terjeszkedni kezdett - ezt már idén derítette ki Bódis kolléga. Cikke szerint Al Qubaisi tavalyig az Egyesült Arab Emírségek központi energetikai konszernjének vezére volt, most meg többek között a Ferenciek terén található ikonikus Párisi udvar tulaja lehet.  

Beindult aztán hazánkban egy szaúdi mágnás is: Ghaith Pharaon. Egy rakás céget hozott létre, ezek egyike vette meg a seregélyesi Zichy-Hadik-kastélyt, de idén megvette a volt Postabank-székházat is egy Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz és Adnan Polat török gigavállalkozóhoz köthető társaságtól, plusz szemet vetett a Nemzetgazdasági Minisztériummal szomszédos ingatlanra is. (Ebből is luxusszálló lenne.)

Cuki adalék, hogy a Forbes magazin 2008-ban a világ tíz legkeresettebb fehérgallérosa közé sorolta az amerikai pénzintézetek bedöntése miatt sokáig az FBI által is körözött Pharaont; az meg különösen, hogy egy 2002-es francia parlamenti jelentés úgy írja körül a figurát, mint aki kapcsolatban áll a terrorszervezetek az Al-Kaida által is használt iszlám pénzügyi hálózattal, a Hawalával.

Még frissebb hír, hogy a már említett balettintézetes katariak beszálltak a Kopaszi-gát ingatlanprojektbe is: nem más, mint Garancsi István, Orbán Viktor egyik legkedveltebb „nemzeti nagytőkése” mellé.

*

Nyilván szó sincs arról, hogy minden arab terrorista lenne, vagy minden arab üzletember terroristák támogatója. Arra azonban, hogy van lényegi összefüggés az iszlám gazdasági tanítása és gyakorlata, valamint a dzsihadisták finanszírozása között, Abdesszamad Belhadzs mutatott rá a Mandinernek a minap. Így:

„Az erkölcsi gazdaság egymással összefüggő vallási és gazdasági előfeltevéseken alapul. Leegyszerűsítve: ha van pénz, az a vallás miatt van, és ahol jelen van a vallás az pénzt is hoz majd, mégpedig a vallási előírások szerinti újraelosztás révén. Az iszlám szerint a földi javakkal kizárólag Isten rendelkezik, s amikor ő ezt az embernek adja, cserébe azt várja, hogy az ember a vagyonát »Allah ügyének szentelje«. Az egyedül érvényes törvény, a saría előírja, hogy a javakat a vallás szolgálatába kell állítani, tehát a felette való rendelkezést az iszlám törvény szabályozza. A hívő számára a vagyon megadatik (Istentől), nem pedig a munka gyümölcse. Minél több van a birtokában, annál inkább meggyőződése, hogy vissza kell adnia Istennek adományok formájában a mecset számára, misszionálásra, el kell mennie a zarándoklatra, támogatnia kell a dzsihádot.”

Tudta? - tehetném föl most én a kérdést a kormánynak. Kék plakátra festve, akár. Belhadzs esetében ugyanis korántsem valami összeesküvés-elméletes félbolondról van szó, hanem területének elismert kutatójáról.

Ha nem a levegőbe beszél, akkor talán mégsem a legjobb ötlet az arab terjeszkedés elősegítése - még ha az egy-két kiválasztott kormányfő-közeli machernak bizonyára rendkívül jövedelmező is.