„Mi, akik a magyar föld sorsáról írtunk, tudományos véleményünket megküldtük a kormánynak, a döntéshozóknak. Aztán meglátjuk. De elég sürgető a helyzet, mert a földbirtokviszonyok rosszabbak, mint az 1945-ös földosztás előtt” – mondja Andrásfalvy Bertalan, az egykori Antall-kormány oktatási minisztere a Mandinernek. A neves etnográfus szerint katasztrofális állapotban a van a magyar vidék, ezért felszólítja a nagybirtokosokat, hogy földbirtok-adományozással teremtsenek munkahelyeket és megélhetést a falvaknak. Andrásfalvy úgy látja: Ángyán József sorsán látszik, micsoda ellentétek vannak itt nemcsak a felszín alatt, hanem egészen láthatóan. Interjúnk.

„Ha a kormányzat nem is, mégis nagyjából mekkora az az értelmiségi kör, amelyik támogatja az elképzelését?

Szerintem a mezőgazdaságról gondolkodó többség egyetért velünk, de van más gondja, nem foglalkozik vele, nem érzi igazán, hogy az idő sürget.

Hol születnek a döntések a magyar mezőgazdaságról?

Egy szociológiai tanulmánykötet szerint (A Vidék Magyarországa, a szerk.) a magyar birtokpolitikát három érdekkör formálja. Egyrészt vannak a kisgazdák, az eredeti Fidesz-program mellettük állt ki, de nem sokat tehetett segítségükre, hiszen a nagyüzemek aránya ma is nő. Másrészt működnek a zöldek is, ők azonban akik nem annyira a birtokpolitikába szólnak bele, hanem a fenntartható, bio-termelés elterjedéséért küzdenek. A legerősebb érdekkört a nagybirtokosok alkotják, akik főleg a szocialista és liberális háttérrel rendelkeznek. Ők szerezték meg a téeszek gépállományát és legjobb földjeit. Ezek mellé a kormány egy saját nagybirtokos csapatot hozott létre, akiket most nagyban támogat.

Hogyan jöhetnek létre most új nagybirtokok, amikor maximálva van a birtoknagyság?

Sajnos, a nálunk eddig érvényes földbirtok-nagyságot korlátozó törvényeket könnyű kijátszani. Egyes családtagokra írhatják egyesével a birtoktulajdont, így a megállapított korlátokat sokszorosan túl lehet lépni, több ezer hektáros birtokokat lehet kialakítani. Egyes nagybirtokosok befektetéseit, például vágóhidak építését az állam pedig hatalmas, vissza nem térítendő kölcsön-adományokkal támogatja. 

Mégis, mi a tétje a birtokpolitikának, hogy a kormány önmagától nem mer, vagy nem akar belenyúlni?

A nagybirtokosok repce- és gabona-kivitele fontos eleme a magyar nemzetgazdaságnak. 

És nincs is olyan nyomás a kormányon, amely miatt a kisbirtokos koncepciót megfontolná?

A fő probléma az, hogy alig létezik hagyományos kisgazdaság, már szinte csak nagybirtok van. És aki mégis el kezdene gazdálkodni, annak nagyon sok egészségügyi előírással, valamint a 18 százalékos áfával is szembe kell néznie. A kormány és az EU hiába támogatja az agráriumot, a támogatások 80 százaléka a nagybirtokosokhoz kerül és a földárveréseken sem tud igazán a kisparaszt pályázni. A fiatalok így már nem vállalkoznak, ez pedig lehetetlenné teszi a szerveződést.”

Makk János interjúját híroldalunkon olvashatják.