Harmonia ultima − E. P. emlékére
2016. július 15. írta: bödők.gergely

Harmonia ultima − E. P. emlékére

esterhazy_peter.jpg

A halál sosem lehet az élet alternatívája, gondolta először E. P., mert az egy pökhendi, önfejű alak, az ilyet pedig jobb helyeken pofán csapják. Különben meg rosszabb helyeken is. A Fradi pálya melletti sarkiban pedig bizonyosan. Ráadásul nincs tekintettel a szenvedélyeinkre, meg a játékainkra. És persze az életünkre sem. Tekintetlen egy pernahajder na’. És ami még bosszantóbb: sosem jön jókor, mert képtelen normálisan időzíteni. Ha udvariasabb háznál töltenek neki egyet (csak amíg kifújja magát), még elnézést sem habog, sőt nem átall még ő sürgetni.

Persze mikor is lehet időszerű egyáltalán az „ilyen”? – tette fel ugyanakkor máris a kérdést. Mert E. P. szerette érteni a dolgokat, és tudott empatikus is lenni. És mik egyáltalán az ideális meghalás paraméterei? Időben, térben, lélekben és testben. Az élet nevezetű folyamat reménytelen idegenségében. Ideális lehet-e például július 14-e? Lássuk csak. A magyar futballválogatott egy helyet javított a FIFA-ranglistán, a nagy zuhét követően pedig mára tíz fokot esett a hőmérséklet. Csupa jó hír. A focit úgyis imádta, hunyorogni pedig sosem szeretett, mert úgy csak rosszul lehet látni, jól írni pedig sosem. Az irodalom pedig – ahogy egyszer megfogalmazta – „az egy olyan költői dolog”, ezért az igazi helyett neki ez az igaztalan az élete.

Akkor hát legyen! – mondta Neki (mert Cseh Tamással ellentétben ő merte tegezni, és még becézni is). Hasnyálka, mondogatta és szeme sarka ilyenkor szelíden kacagott. Mert E. P.-nek még volt jóféle humora a halállal szemben. Is. Tudta, előbb még szövegbe formálja az egészet. Megint újra. Mint a Termelési regényt meg a Harmóniát. Meg annyi mást. Tudta ezt a halál is, ezért határozottan, mégis halkan mondta, hogy már tényleg menni kell. Nyugalom, a járást ismeri, majd segít a döccenőkben.

E. P. szomorúan, de azért tele kíváncsisággal csukta be az ajtót. Aztán azt mondta, amíg odaérnek, majd mesél neki az életről, meg, hogy hogy beszél majd magáról múlt-, a halálról pedig jelenidőben. És arra gondolt, ha van arrafelé is írógép, akkor lehet, majd ott írná meg, hogy tényleg olyan más-e az a másvilág, vagy éppen olyan, mint emez itt az ugyanolyan. Ezen aztán kissé elkuncogtak. Aztán együtt indultak el. Összekarolva: stílusosan. Ahogy E. P. élt. Ahogy halni egyedül érdemes.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr418891014

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Bödők Gergely: Harmonia ultima − E. P. emlékére 2016.07.15. 14:00:02

A halál sosem lehet az élet alternatívája, gondolta először E. P., mert az egy pökhendi, önfejű alak, az ilyet pedig jobb helyeken pofán csapják.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Conchobar 2016.07.15. 12:48:13

Délután még írjatok egy megemlékezést, mert ez a kettő nem lesz elég. Kettőnél több dukál a 'Nagy Magyar Író'-nak, legalább annyi megemlékezés legyen, mint a másik 'Nagy Magyar Író', a Nobel-díjas halálakor

S=klogW 2016.07.15. 13:13:36

kicsit uncsi már, nem kell ennyit szopni, beáll a merevség magától is

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2016.07.15. 13:30:26

@bödők.gergely:

Ez a dilettantizmus kegyeletsértő!

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2016.07.15. 13:39:10

édes jó istenem, miért kell tehetségtelen szaroknak ilyen írásokkal rúgni a kadávert?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2016.07.15. 13:39:57

@S=klogW:

Nem Esterházyról szól ez, hanem az öntetszelgésről. Esterházy halála csak alkalom, hogy megmutassuk magunkat, kik vagyunk, hová tartozunk. Ha tisztában volnának akár Esterházy jelentőségével, formátumával, akár csipetnyi tisztelet és méltóság szorult volna beléjük, nem pipiskednének és nem próbálnának értő és komoly pofákat vágni (saját jelentőségüket hangsúlyozandó) a nagy ember teteme körül, hanem félrevonulnának és csöndben gyászolnának.

S=klogW 2016.07.15. 14:18:42

@bbjnick: maga szerint nem bájeres ez az írás? különösen az utolsó két bekezdésről jut eszembe Brother Number Five.

annamanna 2016.07.15. 14:23:27

"Hasnyálka, mondogatta és szeme sarka ilyenkor szelíden kacagott. Mert E. P.-nek még volt jóféle humora" - hát sajnos a halálával ez is eltűnt. Ilyen jóféle humor nem lesz több a földön.

2016.07.15. 14:53:11

@bbjnick:

nézz oda, még van hogy egyetértek bbjnickkel, basszus.

Sir Galád (már foglalt) 2016.07.15. 15:10:11

@bbjnick: Szerintem meg Esterházy egy cseppet sem bánja, ha mindenki úgy gyászolja, ahogy neki jó. Nem volt ennyire kicsinyes...

röf 2016.07.15. 15:52:52

Így gondozzátok a liberálisokat.
(Vagy a síron a virágokat...)

Veridicus76 2016.07.15. 19:05:14

Az Index eközben éber, leleplezte a galád népellenes reakció szabotázsát, tudniillik, hogy nem szentel mindenki címlapot a nagy hírnek.
index.hu/mindekozben/poszt/2016_07_15_a_penteki_napilapok_es_esterhazy_peter/

Komolyan szánalmasés gyomorforgató ez a csicska lihegés. Nem, ez nem Esterházyt minősíti, hanem az egymást szopkodó ballib beltenyészetet.

Esterházy tehetséges író volt. Kár, hogy a tehetségét elpocsékolta. A betegségéről írott könyv pedig gyomorforgató. Kéjesen sokkolja az olvasót fingszaggal (ő írja így) és egyebekkel. Mintha egy leprás részletekbe menően taglalná, hogyan rohad a teste. Ez nem irodalom, hanem Berki Krisztián herevasalásának színvonala. Méltatlan Esterházyhoz és megalázó az olvasókra nézve.
Legyen neki könnyű a föld, imádkozom, hogy kegyelmet kapjon odaát!

Veridicus76 2016.07.15. 19:07:27

Gondolom, az Index föl is jelenti a Magyar Hírlapot kötelező buzgalom hiányának bűne miatt.
Hogy is mondta indexék nagy elődje, a jakobinus terror feje, Saint-Just? "Nemcsak az árulókat, hanem a közömbösöket is meg kell büntetnetek. Mindenkit meg kell büntetni, aki a forradalomban passzív, és semmit nem tesz érte."
Dolgozzanak hát a guillotine-ok, pusztuljon mindenki, aki nem szaggatja meg a ruháját a kötelező siratásban!
süti beállítások módosítása