Természetes, hogy a határon túli magyarok is a magyar válogatottnak drukkoltak a foci EB-n – mondja Pál István Szalonna, a Magyar Állami Népi Együttes prímása a Mandinernek. Szalonnáról kiderül, hogy a családi birtokairól lemondva lett magyar állampolgár, hogy majdnem focista lett és ismerhette volna Oszama bin-Ladent. Szülőföldjéről is beszél, szomorúan: „este üresek az utcák Kárpátalján, mert nem mernek kimenni az emberek az utcára. Ha ugyanis jön egy autó és a kezedbe nyom egy behívót, akkor visznek. Igazából nem tudod, hogy mi lesz holnap”. Interjúnk.

„A határon túli magyarok kinek drukkolnak?

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy gyergyói magyar a kocsmában ülve azt ordibálná, hogy „hajrá, Románia!”… Komoly zakónak nézne elébe. Természetes, hogy a magyaroknak drukkolunk. Most hallom, hogy az olimpiát lehet nézni majd magyar nyelven a Kárpát-medence összes országában. Csíkszeredában muzsikáltunk, még a norvég meccs előtt, a selejtezőben, majd felrobbant a terem. Százötven magyar nézte a magyar meccset, és épp akkor volt román meccs is, amit két román nézett a kocsma másik felén. Nemigen szóltak be…

Hogyan látja a kelet-ukrajnai háborút?

Jelen állás szerint ez egy fantomháború. Az egyszerű ember azt érzi, hogy a katonaköteles gyerekeinek át kell jönnie Magyarországra ténylegesen vagy virtuálisan, mindenesetre nem szabad átvenniük a behívót. Hivatalosan csak egy kis sorozásra visznek, de ki tudja, mi lesz a vége… a háború az előző hónapokban papírforma szerint áll, híradás sincs Donyeckből, de a gázár megy felfelé, a fizetések romokban, az emberek pedig próbálnak túlélni. Este üresek az utcák Kárpátalján, mert nem mernek kimenni az emberek az utcára. Ha ugyanis jön egy autó és a kezedbe nyom egy behívót, akkor visznek. Igazából nem tudod, hogy mi lesz holnap. Az előző 20-25 évben ahhoz mindenki hozzászokott, hogy nincs pénze. Mindenki vagy zöldséggel foglalkozik, vagy kis boltja van, vagy benzint hord át a határon, esetleg átsétál napi két doboz cigivel… mindenki túlél. Ezt megszokták, csak amikor találkoznak egy olyan helyzettel, hogy nem kell kiskapukat keresni, akkor is kiskapukat keresnek, mert megszokták.

Milyen az ukrán-magyar viszony?

A kárpátaljai ukránokkal nincs probléma: szomszédok, együtt jártak iskolába a magyarokkal… Mindig a betelepülőkkel van baj, akik nacionalisták. Minden régióban a »külsősökkel« van a baj, akik nem akarnak asszimilálódni.

Ahol be kell lépni a zenekari próbaterembe, van egy Nagy-Magyarország térkép. Említette az interjú előtt, hogy ezen kiakadt az egykori ukrán nagykövet, amikor meglátta. Miért?

Az előadásban a magyar korona alá tartozó területek táncait mutattuk be, és azt hiányolta, hogy miért nem volt kiemelve, hogy a bemutatott kárpátaljai táncok ukrán táncok, például Viskről. De hát azért nem, mert az nem ukrán tánc.

Táncolnak még Kárpátalján hagyományos táncokat?

Hogyne! Hétvégén, Visken, a királyi koronavárosok találkozóján Máramaros ukrán részétől kezdve jönnek együttesek, hagyományőrzők, mi a Magyar Állami Népi Együttessel adjuk elő a Kárpátalja-műsort. Foszlányaiban és az idősebb korosztálynál még fel lehet venni a táncokat, vagy egy modernebb lakodalomban is fel lehet fedezni régi lépéseket.”

Szilvay Gergely interjúját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.