Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása
A Schiffer-kísérlet kétségkívül rokonszenves volt, a következetlenségeivel együtt is. Rokonszenvet kelt még az is, hogy a vezető politikusok közül talán Schiffer András fogadta el (eddig) a legkevésbé a pártpolitika törvényeit. Azt például, hogy a választói attitűdök zavarba ejtő stabilitást mutatnak, és a pártok közötti erőviszonyok változása mögött többnyire nem a választók meggyőzése, hanem a pártok változása áll.
A pártpolitika egyebek mellett területfoglaló játék. Politikai mezők vannak, mindegyiken alig változó számú választó, a pártpolitikai sikerhez a saját terület megvédése mellett új területek meghódítása vezet. A jól védett területek megvédése azonban rendkívül nehéz. Nagy pártmozgásokra szinte kizárólag akkor kerül sor, ha egy-egy terület védelme megrendül, vagy pláne összeomlik.
Orbán Viktor politikusi kvalitásait az ellenfelei sem vitatják. A Fidesz felemelkedéséhez azonban ez kevés lett volna, a teret az ellenfelek nyitották meg a számára. A rendszerváltás utáni első parlamenti ciklus idején a szabad demokraták, oldalukon a surranópályán éppen őket előző szocialistákkal tönkreverték az MDF-et – annak választóit azonban magukra hagyták. A nemzeti közepet a kutya sem védte. A KDNP belharcainak eredményeképpen őrizetlenné vált a kereszténydemokrata mező is. A Fidesz gyakorlatilag ellenállás nélkül foglalta el ezt a két mezőt, majd a Torgyáni kisgazdapárt összeomlásával a kisgazda területeket is birtokba vette. Csak a radikális jobbszélt nem tudta (akarta?) meghódítani, azt Csurka szerezte meg, az ő örökébe pedig a Jobbik lépett.
Az identitásában letisztult SZDSZ 1998-ban 350 ezer, 2002-ben 310 ezer, 2006-ban 350 ezer szavazatot szerzett – nyilvánvalóan stabil szavazói bázisról van tehát szó. A szabad demokraták azonban 2010-re felszámolták saját magukat. És láss csodát: az LMP 2010-ben 380 ezer szavazatot gyűjtött. Magyarán birtokba vette az SZDSZ elhagyott választóit.
Schiffer András becsületére legyen mondva, hogy időnként megpróbált ennek a szavazói bázisnak a szája íze ellenére is politizálni. De ezt még a saját szavazói sem hitték el. Az a 350 ezer ember kitartott mellette. Ha a jobboldal a Szakasits-nagypapa miatt támadta, a saját szavazói éppen emiatt bíztak benne – akár tetszett ez neki, akár nem.
Akkor tudott volna kitörni a parlamenti küszöb körül botladozó párt szerepéből Schiffer, ha valamilyen irányban új területeket hódít, miközben a sajátját is megtartja. De most védtelen vagy akár csak gyengén védett területek nincsenek, ráadásul a saját tábora sem vegyül. Kitart, de nem vegyül. Így hát a Schiffer vezette LMP-nek egy jövőbeli választáson pont annyi esélye volna az 5,5 százalékra, mint a 4,5-re. Valóban nem túl csábító lehetőség.
Schiffer nélkül viszont biztosra vehető a bőven 5 százalék alatti eredmény. Hiszen a választóik zöme nem program, hanem bizalom alapján szavazott rájuk, és a bizalom személy szerint Schiffer Andrásnak szólt. Az LMP által megörökölt és eddig birtokolt politikai mező hamarosan gazdátlanná válik. A következő kérdés, hogy a versenytársak közül ki mennyit hasít majd ki belőle.
