Kozsok, puruc, mérai bujka meg a többiek. Hónapokra előre lehet csak rendelni népviseletet a Rimóczi-házaspárnál. A Lengyeltótiban élő Hajnalka és Laci néha eldugott ládákból imádkozzák ki a kidobni szánt viseletet, vagy színházfüggönyt kérnek el, hogy megfelelő anyagra leljenek, Rábaköztől Gyergyóig. De az is előfordul, hogy román népviselettel tesztelik a felületes magyarkodókat, vagy épp gyermekmúmiára kell új ruhát varrniuk. Riportunk a népviselet-készítés szépségeiről és nehézségeiről.
Hajnalka Fonyódon végezte a gimnáziumot, azután ment el a fóti népművészeti iskolába, ami 1994-ben indult. Hárman voltak a népviselet-készítő osztályban. A hároméves képzés ugyanakkor szerinte még bőven nem elég ahhoz, hogy komolyan ezzel foglalkozzon az ember, neki kell állni járni a falvakat, utánaolvasni mindennek – a műhelyükben tekintélyes szakmai könyvtár van, egészen ritka kötetekkel.
Miután Hajnalka hazaköltözött, elkezdett táncegyüttes-vezetőknek írogatni, hogy szívesen varrna nekik viseletet. A zákányi Füstös Gáboré volt az első pozitív válasz – utána pedig már keresés nélkül is érkeztek a rendelések. A vállalkozás 2002-ben indult be, s a munkához Hajnalka asztalos végzettségű férje, Laci is csatlakozott. Azóta már szájról szájra jár a nevük.
