Vendégszerzőnk, Barna Judit írása
Keresem a jelzőt. Balliberális média. Nem jó. Van köztetek sok jó újságíró. Én is olvaslak téged, és te is sokszor írsz a programjaimról, projektjeimről. Ráadásul a legtöbbször nagyon tetszenek neked. A szó, amit keresek, talán a frusztrált újságíró. Frusztráltan írogatsz össze-vissza, és boldog-elégedetten sértegetsz másokat. Például engem.
A politikát tudatosan félretéve, úgy veszem észre, azt hiszed: cool a keresztényeket gúnyolni, kifigurázni. Hogy az nagy újságírói teljesítmény. Hát nem az. Pitiáner.
Itt áll pár konkrét példa is. Egyik erősebb, másik látszatízléses megfogalmazás, de akad köztük vicces geg is, amiből csak nem sikerült kihagynod Jézust. És amúgy tényleg nem értem, miért.
Jézus szíriaimenekült-arca újra feltámadt
Az abortusztilalom mint keresztény terrorizmus
„néhány nevetséges maskarába öltözött, mikulásbottal integető kókadt fasz” – hmmm. Ezért biztos nagy tapsot kaptál a szerkesztőségben.
Erdő Péter háromszor tagadta meg a migránsozást
És persze a legutóbbi:
„A felkerült videók alapján a Felház egyfajta felekezetek feletti hipszter keresztény dzsembori, ahová divatosan öltözködő, jól szituált fiatalok járnak igehirdetésre.” Külső jegyek felsorolása, amit egy videó alapján sikerült gyorsan legépelni. Erre sem lennék büszke.
Először arra gondoltam, hogy az általad írt gúnyoló, sértő cikkekbe behelyettesítem a keresztény szavakat a zsidóra és a melegre, hiszen ezekre te roppant érzékeny vagy. Aztán elvetettem. Nekem is sok zsidó és meleg barátom van, így véletlenül sem szeretném megbántani őket, és nyilván nem úsztam volna meg azt sem, hogy rasszista meg kirekesztő vagyok.
Sok barátom van különböző értékrenddel, hittel és ideológiával. Van köztük sok fidelitasos, sok kórista, énekes, zenész, színész és rendező az ország minden területéről. Egyesekkel vitatkozunk erről-arról, megállapítjuk, hogy nagyon nem értünk egyet; majd nevetve témát váltunk, mert véletlenül se sértenénk meg egymást. Ez talán neked is ismerős lehet, talán neked is vannak olyan barátaid, akikkel nem értesz mindenben egyet. Mondjuk más csapatnak szurkoltok.
Te mégis megengeded magadnak hétről hétre, hogy engem, csak azért mert keresztény vagyok, nyilvánosan kiröhögj, hogy rajtam gúnyolódj. Pedig csupán arról van szó, hogy másban hiszek, mint te. Engem őszintén nem érdekel az ideológiád, te akkor miért lovagolsz az én hitemen? Miért csak az enyémen? Tetted ezt akkor is, amikor mások voltak kormányon, és teszed ezt most is. Teszed ezt mindig. Utálsz engem. Zavar, hogy hiszek Istenben. Vagy az, hogy te nem. Mindegy is. Csak szállj már le rólam!
Ha az nem fura, hogy a melegek felvonulást szerveznek, akkor az se legyen az, ha a keresztények konferenciákat, koncerteket és táborokat. Akkor se, ha azt éppen a miniszterelnök fia teszi. Mert nem csak ő teszi. Teszi ezt több tízezer regnumos, ifis is. Teszi ezt sok keresztény gimnazista, egyetemista és öregdiák, akiket szintén kiröhögsz.
Az ember szeret olyanokkal közösségben lenni − és szerintem te is így vagy ezzel −, akivel nagyban egyezik az értékrendje. Bár a meghívás mindenkinek szól, nem kell eljönnöd. Persze eljöhetnél egyszer megnézni és beszélgetni velünk. Vagy akár csak velem. Szívesen eszem veled egy jó humuszt, iszom veled egy kávét vagy sört. Sőt, mehetünk oda ahova mondod. Legyen az a Toldi, vagy akár a „diszkógömbös Tütü”. De be is ülhetsz velem mondjuk a Katonába egy darabra, vagy akár az Őrült nőkre az Átriumba, amúgy is megnézném újra.
És akkor talán meglátod, hogy nem sokban különbözünk. Én is szeretek jókat enni, koncertre és színházba járni. Szeretem a kutyákat és a természetet. Még az is kiderülhet, hogy pont ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Annyi a különbség, hogy én hiszek Istenben, te meg nem. Vagy nem abban, akiben én.
És talán akkor felhagysz azzal, hogy kigúnyolj, és a főnököd sem kéri többé, hogy írj rólam. Na, akkor már megérte megírnom ezt a bejegyzést.
A keresztény Ryan Tedder egyik dalával búcsúzom, amelyre ezrek tomboltak az Arénában tavaly júniusban. Lehet, hogy épp te is.
Üdv.
Barna Judit
fesztiválszervező
