„Én – sokan ezért titulálnak liberálisnak – a II. Vatikáni Zsinat szellemiségében alakítottam az életemet: szeretet, nyitottság, elfogadás, párbeszéd. Mindaz, ami meggyőződésem szerint Jézust és egy keresztény embert jellemez. Nem a félelem, az árulás, a hazudozás, ami nagyon szépen megfér a vallásos színezettel is” – mondja a Mandinernek Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát. A Magyarországnál is idősebb kolostorban 52 éve szolgáló, azt 25 éve vezető, most hetvenéves főapát arról is beszél: Pannonhalma a szabadság lehetősége. „Ha valaki nem lop, hanem épít, és nem valami ellen tesz, hanem valamiért él, akkor olyan lesz, mint Pannonhalma.” Várszegi Asztrikkal a kommunizmus nyomoráról, a migránsok megsegítéséről és a modern középkorról is beszélgettünk. Életútinterjúnk.
„A közösség 996-ban startolt, a tatárok ugyan nem foglaltak el minket, de a török alatt szétszóródtunk és ötven évig nem volt itt élet, aztán II. József megint szétszórt bennünket. Végül ezután 160 évig, 1945-ig megint fejlődött a közösség, amihez kilenc gimnázium és öt apátság tartozott; de egyszer csak jött a kommunizmus, ami mindent jobban tudott és mindent el is intézett. Az 1020 éves történelmünkben a legnagyobb szellemi-lelki megnyomorítás, akárhogy is nézem, a kommunizmus volt. De most sírjunk ezen? A múlt kicsúszott a kezünkből, arra már nem hivatkozhatunk. A mában kell megkapaszkodnunk és a jövőt kell építenünk. Olyankor pedig, amikor minden változik körülöttünk, nem a kerítésbe kell kapaszkodni, mert a kerítést is elviszi a víz. Hanem a bensőnkbe, a spirituális, lelki értékekbe, a kapcsolatokba, a közösségekbe, amelyek állni, létezni tanítanak meg bennünket. Gyakran kritizálnak, hogy elhanyagolom a spiritualitást. Akik ezt mondják, azokat szívesen látom Pannonhalmán pár napra, becsatlakozhatnak a liturgiáinkba is.
A gondolkodásom tulajdonképpen középkori. A franciaországi Cluny bencés kolostora volt a középkor Akropolisza, az ottani apát közvetített császár és pápa között, és közösen találták ki a treuga deit. Mindezt a francia forradalom pusztította el.
Egy kolostor mintát ad a békés együttélésre. Minket nem a szimpátia hívott össze, hanem az Isten. A kolostor, ahogy él, modellt kínál a környezetének. Az én szívemben ez Pannonhalma szerepe: minket ez motivál, ez mozgat az építkezéseinkben is. Mivel ez nem népi demokrácia, hanem kolostor, így a sorrend is fontos: első helyen áll az Isten keresése – erről szól a kereszténységünk és Szent Benedek regulája. Akkor válsz szabaddá és mások számára elérhetővé, ha nem magad körül forogsz.
Vannak, akiknek ön túlságosan modern és liberális gondolkodású. Mi a válasza erre?
Tudomásul veszem és elfogadom, hogy így gondolják. Kár lenne időt vesztegetnem arra, hogy bizonygassam az alapállásomat. Mi nem egy önmaga körül forgó, exkluzív közösség vagyunk itt Pannonhalmán, hanem olyan emberi közösség, akiknek a szívét megérintette az Isten szeretete az evangéliumon keresztül. Jézus ezért a koszos, mocskos világért halt meg. Ő is eltévesztette volna, meg mi is? Az egyház nem önmagáért van! A pápát is kritizálják, és ő is kénytelen védekezni, hogy nem marxista. Éppen csak testközelbe szeretné hozni az evangéliumot. Ha falakat építünk és érthetetlen nyelveken beszélünk, nem tudjuk elvinni az evangéliumot az utca emberéhez. Belőlem a missziós bencés lelkület beszél.”
Szilvay Gergely és Rajcsányi Gellért interjúját Keresztény.mandiner oldalunkon olvashatják.
