Borzasztóan kevés pénzért dolgoznak az első Orbán-kormány által létrehozott, idén 15 éves Hagyományok Házában olyanok, akiknek szívügyük a néphagyomány továbbadása – mondja a Mandinernek Kelemen László, a Lázár-féle bürokráciacsökkentési terv listáján is megtalálható intézmény igazgatója, aki az intézményt regionális hálózattá bővítené. A „Háhá” egyes programjai olyan népszerűek, hogy máshol kell helyiséget bérelni a megtartásukhoz. Kelemen rámutat: a hagyomány élő átadásához szükség van ilyen intézményre, amit a Felszállott a páva sikere is bizonyít. Interjúnk.

„Remélem, tisztán látják, mit tett le a Hagyományok Háza az előző 15 évben az asztalra, és el tudják dönteni, van-e szükség bármiféle változtatásra a Hagyományok Háza működésével kapcsolatban. A Ház maga is egy nagy konglomerátum, ahova begyűjtöttünk mindenféle tevékenységet – művészeti, közgyűjteményi, közművelődési – a cél elérésének érdekében. A cél pedig a falvakban kiveszőben lévő népművészet élő megtartása, átadása a következő generációk számára. Optimista vagyok, azt gondolom, hogy a Hagyományok Házának ebben kulcsszerepe van.

Amikor levezényeltem az Utolsó Óra programot, már akkor láttam, hogy az utolsó generáció megy ki azok közül, akik még a második világháború előtt voltak fiatalok, és ezáltal érintetlenül vették át azt a hagyományt, amit mi is szeretnénk, hogy tovább éljen. Világosan látszik, hogy ez a kultúra eltűnőben van, és ennek kapcsán merült fel annak idején a Hagyományok Háza életre hívásának gondolata is. Ha ugyanis eltűnik valami, azzal a nehézséggel fogunk szembeállni, hogy miként lehet feltámasztani. Amikor elkezdtem a hangszeres népzene tanulását, csak Lajtha László széki gyűjtése állt rendelkezésre. Zeneszerzés szakos hallgatóként is nehéz volt a lejegyzett kottákból kisilabizálni, hogy miként szólhatott a széki népzene. De amikor kimentünk Székre, akkor láttuk, hogy igazából milyen egyszerű.

Ebből pedig az a tanulság, hogy élő módon megtartani mindig sokkal egyszerűbb a hagyományokat a kultúra eme szegmensében, mint feltámasztani. Ezért lett Hagyomány Háza, ami az élő népművészet intézménye. A parasztság már látszik, veszni hagyja ezt a kultúrát, mely legalább olyan fontos a nemzet számára, mint az anyanyelv. Ezt a nyelvet ma még mindenki érti, Gyimestől Pozsonyig. Ezért úgy gondoltuk, hogy ezt a feladatot, az élő megtartást és átadást a táncház-mozgalomra visszük át – a városi fiatalság mozgalmára, ami hál' Istennek negyven éve él és virul, hiába keltették halálhírét többször is. Az élő hagyomány átadásával azonban nem lehet leállni, ez egy folyamatos munka, mivel minden nemzedéket újra és újra meg kell nyerni, a dolog bűvkörébe kell vonni.”

Szilvay Gergely interjúját híroldalunkon olvashatják.