Habsburgosok és szabad királyválasztók, labancok és kurucok, szobarepublikánusok és fotelmonarchisták, népiek és urbánusok, szevasztok!
Ma hetven éve ért véget a Magyar Királyság mintegy 946 éves története. 1946. január 31-én a nemzetgyűlés megszavazta az 1946. évi I. törvényt, amit rögtön ki is hirdettek és ezzel hatályba is lépett; majd másnap, február 1-jén a nemzetgyűlés megválasztotta Tildy Zoltánt a Magyar Köztársaság elnökének. A népet nem kérdezték meg erről, az eset csak úgy megtörtént, mellékesen, a világháború utáni újjáépítés és stabilizáció sürgető feladatainak elvégzése közben.
Azóta demokráciát és köztársaságot építünk (vagy bontunk), hol népit, hol szocialistát, hol liberálist, hol illiberálist. Köztársaságunk hetven éve alatt át- és túlélhettünk sztálinista jellegű népnyomorító diktatúrát, forradalmi napokat, újabb forradalmi munkás-paraszt hatalmat, langymeleg szocialista állóvizet, gazdasági összeomlást és nyugatos újrakezdést, aztán újabb politikai-gazdasági-társadalmi válságot és újabb, nemzeti együttműködős újrakezdést.
Jobb lett nekünk mindettől?
Mi maradt mára a Magyar Királyság ezeréves örökségéből? Van még öröksége egyáltalán? Mit vesztettünk a királyság intézményének megszűnésével és mi az, amit nyertünk vele? Lehetett volna mást csinálni, jobban csinálni, vagy vonjuk meg a vállunkat, hogy ez történt, ez van és ez lesz mindörökké?
Van-e még miről beszélnünk, vitáznunk a királyság intézménye kapcsán? Örökre eltűnt a történelem süllyesztőjében a Szent Korona monarchiája, vagy még mindig minden megtörténhet a közelebbi vagy távoli jövőben? Kerülhet-e még valaha a korona bárkinek, érdemes vagy érdemtelen embernek a fejére? Vagy bármilyen erről való gondolkodás, vita csak fantaszták ártalmatlan hobbija?
Egy bizonyos: a Szent Korona, az ezeréves magyar államiság rejtélyeket is őrző jelképe, történelmi királyaink és királyjelöltjeink legféltettebb kincse itt van közöttünk. Bármikor megcsodálhatjuk a magyar parlament kupolája alatt, a mai magyar államiság fizikai és szellemi centrumának kellős közepén. Jó helyen van az ott. Ahogy a címerünkben is.
Csak az a kérdés, hogy mi, ezer év nemzetépítőinek kései utódai fel tudunk-e nőni hozzá és mindazokhoz a kihívásokhoz, amit a korona által képviselt magyar államiság megőrzése és megerősítése jelent? Vagy ott maradunk örökre meggörbülve ennek terhei alatt, s az ősi korona rejtélyes elferdült keresztje valójában a jövő Magyarországát jövendölte meg?
