Mi tagadás, az Ákos-ügyi fejlemények rendesen felülírták az eredeti vitatémát. Nem mintha elfogadhatóbbá vált volna a véleményterrorista tempó, az viszont egészen nyilvánvaló, hogy a magyar kormány húzása erősebb kontent, ezzel ők nyerték az aránytévesztési versenyt.
Már akkor persze, ha tényleg azért mondták fel a telekomos mobilnet-előfizetéseket, mert a cég szerződést bontott a női emancipációról rossz véleménnyel lévő Ákossal. Akit a kormány szerint diszkrimináltak.
Nem, a Telekom nem diszkriminálta Ákost. Brutálisan jártak el vele, az igaz. Amikor az év nagy koncertjének délutánján a sajtóból tudod meg, hogy ugrott a szponzorod, fel sem hívnak, de már szereltetik is lefele a logót − nos, így felmenni a színpadra és lenyomni a show-t, az kemény lehet. A szakítás módja tehát randa volt, de ez bizony magánügy egy cég és az általa szponzorált popsztár között. Semmi köze hozzá az államnak.
*
Ez nem alkotmányellenes diszkrimináció tehát, hanem szerződésbontás. Eddig adtak neki pénzt, most meg nem adnak már. Az ok is érthető: nagyon mást gondolnak a világról, a nők szerepéről. Igen, ez elég ok szokott lenni. Az ilyen együttműködések szponzor és sztárember között addig állnak fenn, amíg a cég azt vélelmezi, hogy használ az imázsának. Így volt ez Michael Jackson esetében is: a Pepsi simán kiszállt a popkirály turnéjából, amikor gyerekmolesztálással hozták hírbe a sztárt (ami kétségtelenül jóval súlyosabb dolog, mint hogy valaki mit gondol a nők családon belüli szerepéről).
Az énekes persze nem tegnapelőtt óta gondolkodik úgy, ahogy; viszont most, a Kövér-beszéd után kaptak fényt a gondolatai, most pörögtek a mondatain napokig, ezért a szakítás.
A jegyzőkönyv kedvéért: tévesen hozta nagyjából a teljes sajtó, hogy Kövér szövegére erősített rá Ákos. Az Echo tévés interjút jóval a házelnök kongresszusi beszéde előtt vették fel. Valószínűleg a kutyának nem tűnt volna fel az a néhány mondat, ha Kövér szövege nem teszi érdekessé a témát.
De most feltűnt sokaknak, és ott voltak ezek a telekomosok, akiknek meg küldeniük kell a sajtószemléket a mutticégüknek. Nyilván nem akartak magyarázkodni, hogy miért is támogatják ezt a haladásellenes kirekesztőt. Márpedig kellett volna nekik, hiszen dogmát sértett a popénekes, eretnek gondolatfoszlányokat engedett meg magának. És megsértett még mást is, nem csak dogmát. Amikor azt mondta, hogy szerinte nem lehet jó anya az, aki felső vezetőként keres pénzt egy multinál, nem gondolt arra, hogy az őt támogató multi felső vezetésében éppen van nő, aki történetesen anya is. Márpedig ahogy a régi bölcsesség is mondja: sose rosszanyázd le nyilvánosan azt, akitől a pénzt kapod, mert hajlamos lesz visszavenni a zsetont.
De hogy ez ütközne az alkotmány betűjével, szellemével? Nos, nem. Ha mégis, akkor mulasztásos és folyamatos alkotmánysértést követ el a kormány is. Ez esetben ugyanis szponzorálniuk kellene minden egyes kormányellenes orgánumot. Azokat különösen, amelyekkel nagyon nem tudnak azonosulni. Nonszensz.
Ha tényleg ezért bontottak szerződést, az másért is szomorú. Ezek szerint a kormány nem azért volt a Telekom ügyfele, mert tőlük kapta a legjobb, legolcsóbb ajánlatot? Az adófizetők pénztárcáját leginkább kímélőt? Vagy igen, de most drágábban veszi majd meg ezt a szolgáltatást, csak hogy megtorolja egy énekes magánsérelmét?
Nevetséges. Ennél már az is szerencsésebb lenne, ha tényleg csak ürügyül használták volna a szerződésbontást, mert terveik vannak az állami mobilszolgáltatóval. Ott valami közérdek-morzsa legalább felfedezhető lenne. Ez azonban nem több spekulációnál. Ha elhisszük, amivel a kormány a döntést indokolta, akkor bizony súlyos túlkapásról, aránytévesztésről van szó.
Olyanról, amely ráadásul azokat a túlkapásokat, aránytévesztéseket is jelentékteleníti, amelyeket Ákossal és Kövérrel szemben produkáltak az elmúlt héten. Kövér nem utasított senkit semmire, elmondta, milyen világot képzel jó világnak. Azt mondta el, minek örülne. Olyan szörnyű dolgoknak, mint hogy a nők ki tudjanak teljesedni az anyaságban. Borzalmas, tényleg. Tisztára pont azt jelenti, hogy a nő az nem ember, ugye?
*
Kövér mondatai senkit nem köteleznek semmire, ahogy Ákos véleménye sem. Az ő nőügyi gondolatai ráadásul egyáltalán nem voltak hangsúlyosak abban a hosszú életút-interjúban, amelyet az Echo tévének adott. Annyira nem, hogy teljesen kifejtetlenek is maradtak. Nem derült ki például, mit utasít el az emancipációból és mit nem. Kötve hiszem például, hogy államilag korlátozná a nők választójogát, minthogy a saját lányát is taníttatja; az oktatáshoz való jogot sem venné el, és szerintem nem örülne ő sem, ha az állam megtiltaná a munkavállalást a kislányának. A kifejtetlen mondatok lényege szerintem annyi: nem lehet elvárás nőkkel szemben, hogy ugyanúgy teljesítsenek a munkában mint a férfiak. Minthogy ők tudnak gyereket szülni és babát táplálni, ha ezt jól csinálják, az önmagában is elég ahhoz, hogy tiszteletet kapjanak a teljesítményükért; nem feltétlenül kell még hozzá az is, hogy legyaluljanak mindenkit a board meetingen hétfő reggelente. Százhetven kilót sem kell fekve nyomniuk. Lehet, de nem szükséges. Utóbbi ráadásul (egyéni ízlés) nem is szép.
Ha a fentieket jelenti az énekes emancipációellenessége, akkor ezzel még egyet is értek. Ha azt, hogy a választás lehetőségét el kellene venni bárkitől nemi alapon, akkor azzal meg nagyon nem. Ez esetben bizony Ákos véleménye menne szembe az alaptörvény szellemével és betűjével. Szerintem mégis inkább előbbiről lehet szó még a sokat idézett mondatnál is, amely szerint a nőnek nem dolga, hogy ugyanannyit keressen, mint a férfiak. Sejtéseim és reményeim szerint ez annyit tesz, hogy ez nem lehet elvárás minden nővel szemben. Nem pedig azt, hogy ha elvégzi a munkát, kevesebbet keressen, csak mert nő.
Na, mindegy, majd megkérdem Ákost, ha módom lesz rá.
Remélem, kérdezni azért még szabad ezekben a vérhányós, kiátkozós, szerződésbontós időkben.
Az utolsó 100 komment: