A kulturális antropológusokkal nehéz vitatkozni. A kívülálló objektivitás, a világra való madártávlatos rálátás önjelölt képviselői ők, felsőbbrendűségi tudatuk van. Igaz, a felsőbbrendűségi érzés amúgy szerintük rasszizmus. Nem állítom, hogy a Lányi Andrást rasszizmushoz kapcsoló gondolatokkal vádoló Szántó Diana rasszista (ez ostobaság volna) – csak azt, hogy szakmája gondolati sémáinak, struktúráinak foglya, hogy érvelésébe beleette magát egy alapvetően rasszista (bár igen elterjedt) gondolkodási forma.

Lányi András reagált a Mandineren Szántó állításaira és vádjaira, de lenne néhány megjegyzésem az egész vitához.

Szántó szerint Lányi érvelése mögött az európai felsőbbrendűségi érzés húzódik meg, öntudatlanul is: „Európának, vagyis az európaiaknak azért van joga az akár önpusztító túlfogyasztáshoz, a szabad mozgáshoz, a jólléthez és ahhoz, hogy a világ többi részétől ezeket a jogokat elvitassák, mert… európaiak”.

Nos: nem kell ahhoz felsőbbrendűségi érzés, hogy úgy gondoljuk, jogunk van megvédeni magunkat. Elég pusztán hozzá az, hogy megszokott életmódunkat szeretnénk folytatni, akár felsőbbrendűnek tartjuk azt, akár nem. Senki nem óhajtja elvitatni sem az európai, sem a másmilyen életmódhoz való jogot senkitől, viszont – számtalanszor leírtuk – nem fér el az egész világ Európában. Ha egy ország komplett népe Ázsiában vagy Afrikában európai életmódra vágyik, akkor kénytelen lesz ezzel otthon próbálkozni.

Az integráció „részleges” kudarca, ahogy Szántó eufemisztikusan nevezi, azt mutatja: ha túl sok bevándorlót fogadunk be, akkor bizony nem ők fognak alkalmazkodni az általuk állítólag annyira vágyott miliőhöz, inkább megpróbálják a saját képükre formálni azt. Ha egy kertvárosban elkezdem felvásárolni a telkeket és társasházakat építek oda azzal a szlogennel, hogy „lakjon olcsón kertvárosban”, egy idő után oda lesz a kertváros varázsa, majd maga a kertváros is.

Egy kulturális antropológus igazán tudhatná, hogy általában minden kultúra felsőbbrendűnek érzi magát a többihez képest, amióta világ a világ. Arról pedig nemrég értekeztem, hogy alapvető, józan paraszti logika szerint a különféle kultúrák nem igazán lehetnek egyenrangúak. Vagy ha egyenlőek, akkor miért  is nem tesszük magunkévá a bevándorlók kultúráját mi magunk? Akkor úgyis mindegy, nem?

Rasszizmus minden szinten

Ha már a rasszizmus került elő: a baloldali gondolkodás a megbélyegzés jegyében imádja lehetetlenül tágra nyitni egyes fogalmak jelentésmezejét. Ez azért jó, mert így nem kell vitatkozni, elég használni a bélyegzőt.

Rasszista például eredetileg csak az volt, aki szó szerint azt gondolta: vannak genetikailag, vér szerint alantasabb, alsóbbrendű népek. Ma ott tartunk: ha megemlítem, hogy egyes rossz viselkedési formák kulturálisan öröklődnek bizonyos közegekben, ami nem jelent egyáltalán semmiféle biológiai meghatározottságot, hanem a viselkedési minták apáról fiúra, anyáról lányára szállását nevelés (vagy épp nemnevelés) által (egyébként valami ilyesmi az eredendő bűn is a keresztény teológiában) − akkor rasszista vagyok.

Kivéve persze, ha a magyarokról vagy épp fehér, nyugati, ciszheteró férfiakról van szó, mert ugye e két csoport esetében szabad általánosítani és például olyan, strukturálisan terjedő, rossz viselkedésformák terjesztésével meggyanúsítani őket, mint például az európai felsőbbrendűség tudata.

Szántó szerint „megint annak vagyunk tanúi, ahogy a biológiai gondolkodás behatol a kulturális kérdésekről való gondolkodásba. Eszerint a muzulmánok veszélyesek: 1, mert szaporák, 2, mert más, idegen a kultúrájuk (és implicit módon a két megkülönböztető jegy szervesen összefügg).”

Nos, nem értem, mit nem ért a szerző: a kultúra, a viselkedés nem (pusztán) biológiai módon öröklődik (vannak persze velünk született tulajdonságaink, amelyeket – gondolom – örököltünk), hanem a fent leírt szocializáció, nemzedékről nemzedékre történő átadás által. Az eredmény ugyanaz.

A migránsok jellemzően szaporák (ami önmagában nem baj, csak épp nekünk is annak kéne lenni): ha csak a régióban fejlettnek, civilizáltnak számító Szíriát nézzük, 1970-ben 6 millió, 1990-ben 12 millió, 2011-ben 23 millió volt a népessége; és hasonló tempóban nőtt Afganisztán és Bangladesh népessége is!

A migránsok egyúttal idegen kultúrájúak, pont. Mi nem érthető? Ebből következik, hogy ha folytatódnak a demográfiai tendenciák, iszlamizálódik Európa. És közel-keletiesedik, afrikaiasodik.

Kérdés számomra az is, miért kell olyan felesleges körökbe belemenni, miszerint „hogy mit is értünk iszlám kultúrán, az nem kerül kifejtésre”, mármint Lányi által. Minek is kéne épp Lányinak egy publicisztikában definiálni az iszlám kultúrát? Minden alkalommal, amikor megemlítjük, szükséges azonnal definiálni is? És miért nem definiálja Szántó az „európai” kultúrát?

A kérdés felesleges: ha egy vitát el akarsz szabotálni, kezdd el hiányolni minden olyan fogalom matematikai pontosságú definícióját, amely fogalom hétköznapi értelme tökéletesen megfelel a vita számára. A definiálgatásnak ugyanis soha nem lesz vége, mindig akad ellenző és pontosítási javaslat.

A gyarmatosítás és a baloldali bűntudat-keltés

A szekularizált Nyugat nincs oda a vallásos indítékú önsanyargatásért, a nyugati baloldal pedig rendszerint elítéli a kereszténységet, többek között amiért az bűntudatot akar ébreszteni az emberben. Pedig a baloldal is – hiszen egyre jobban hasonlít egy alternatív valláshoz – bűntudatot kelt, csak másfélét. Érezzünk bűntudatot azért, mert fehérnek születtünk, mert még Kelet-Európában, hát még Nyugaton a világ leggazdagabb, legfejlettebb, legjólétibb 10-20 százalékához tartozunk, és persze azért, mert gyarmatosítottunk (ami ugye magyar vagy más kelet-európai szemszögből nézve elég röhejes megállapítás).

Sötét, embertelen, történelmi bűn volt II. Lipót belga király népirtása Kongóban. De szögezzük le: a gyarmatosításoknak számos pozitív hatása volt és van. A volt európai gyarmatok jellemzően profitáltak a gyarmatosításból, ezek az országok sokszor fejlettebbek a nem gyarmatosított társaikhoz képest. Számos Európán kívüli ország a gyarmatosítók kivonulása után süllyedt káoszba, polgárháborúba, elmebeteg diktátorok karmai közé. A dekolonizáció utáni első években csak Fekete-Afrikában 64 katonai államcsíny és lázadás következett be. Amint Kongóból kivonultak a mégoly szörnyű uralmat megvalósító belgák, azonnal egymásnak estek az ottani népek, illetve a hivatásos politikusok új osztályának frakciói.

„Ahogy a 19. században az idealisták az elnyomott proletariátusban látták az erkölcsi kiválóság letéteményesét – a jövő protelárállamában pedig az Utópiát – úgy most a gyarmati múlt és a fehértől eltérő bőrszín puszta tényét tekintették jogcímnek a nemzetközi megbecsülésre. Egy volt gyarmati állam eleve igazságos” – írja Paul Johnson A modern korban.

Ha viszont olyannyira tartunk az ilyen imperializmus-szagú akcióktól, akkor kérdezzük meg magunkat: nem imperializmus az is, amikor a saját szabályaink szerint akarunk segíteni az egész világnak?

Mit jelent az, hogy „helyben kezeljük” az illegális bevándorlást kiváltó okokat? Azt jelentené, hogy – vegyük Szíriát – odavonul a hadsereggel az Egyesült Államok és a NATO, erővel rendet tesz, némi pénzt önt az országba, majd hogy rend legyen, s hogy a pénzt ne törzsfőnökök palotájának vakolására használják fel bánffyhunyadi mintára, egy kinevezett biztos felügyelné az ország kormányzatát. Régen az ilyen biztosokat kormányzónak, esetleg alkirálynak nevezték. És ha tartós eredményeket akarnánk, az illető kormányzónak ott kéne maradnia – erőszakszervezetestül – öt-tíz-húsz évig. Ez bizony lényegében kortárs gyarmatosítást jelentene. 

Feje tetejére állított morál

„Az egyetlen »morális« ok, amire Lányi hivatkozni tud, valójában nem etikai, hanem érdek alapú. Nekünk nem érdekünk ugyanis, hogy bármiről (akár csak a nyugalmunkról) lemondjunk mások életének, biztonságának a megóvása okán. A hasonlatot tovább szőve, viselkedésünk az éjszakai látogatóval annál kevésbé lenne igazolható, ha jól tudnánk, kicsivel előbb mi magunk gázoltuk el” – írja Szántó Diana. Már bocsánat, de Európa az egész világot gyarmatosította? Nem. Magyarország mit gyarmatosított? A Ferenc József-földet?

Nem vagyunk felelősek az egész világért. Az egész világért való felelősség tézisét nevezi John Kekes a jó szándék szentimentalizmusának. Első körben, ezt is leírtuk sokszor, ordo caritatis: saját családunkért, közösségeinkért, településünkért, majd tágabb politikai közösségünkért vagyunk felelősek. Nagyon jó, ha segíteni tudunk másokon; az is jó, ha ezt meg tudjuk tenni a világ másik felén, de ez nagyvonalúság és részint önérdek kérdése. Nem feladatunk ugyanis megoldani a sajátunkon kívül mások problémáit, akkor sem, ha ők nem tudják megoldani a magukét. Ha persze a probléma okozásának részesei vagyunk, akkor igen; ám nem látom, hogy Magyarország hol avatkozott bele afrikai és ázsiai népek életének menetébe.

Szántó Diana ráadásul abból indul ki, hogy az érkezők menekültek; márpedig jó részükről okkal feltételezzük, hogy nem azok. És okkal vitatjuk el jó szándékukat is, amikor erőszakkal akarnak idejönni, fel-alá vonulgatnak Skandináviában, mert sehol sem jó, mindenhol hideg van, messze van a központ és nem adnak elég zsebpénzt a hatóságok.

„Ha az emberi jogokat, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség ideálját feltaláló Európa túlélésének az a záloga, hogy kollektíven megtagadjuk ezeket az értékeket, ez az Európa méltó lesz-e még arra, hogy bárki is meg akarja védeni. Még konkrétabban: Európát, Európa ideáját nem a benne élő emberek bőrszíne, vallása vagy étkezési szokásai fenyegetik a legközvetlenebb módon, hanem az európai értékek belső korróziója” –  jelenti ki Szántó. No de – lásd a kertváros-hasonlatot – a bevándorlás is fenyegeti ezen, abszolutizált formájukban egyébként önellentmondásos értékeket, amely értékeket – élükön az emberi jogokkal – már évtizedek óta keményebben kritizálja a nyugati baloldali egyetemi értelmiség, mint a magyar jobboldal. A fenti értékeket a szellemi elkényelmesedés és a demográfiai válság is fenyegeti, a bevándorlás csak tetézi ezt. Mindazonáltal volt valami a megboldogult Pim Fortuyn elképzelésében: a mégoly liberális értékek megvédéséhez is elengedhetetlen, hogy társuljanak mellé egészséges védelmi reflexek. 

Szántó szerint „csak egyetlen módon tudunk küzdeni a Föld túlnépesedése ellen: a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások igazságosabb megosztásával”. Mindkettő lehetetlen. De ha még az anyagi erőforrásokat el is tudnánk osztani „egyenlően” (vigyázat, kommunizmusveszély!); miként osztjuk el a szellemi erőforrásokat? Kötelezzük a professzorok egy részét, hogy költözzenek Afrikába és a Közel-Keletre? Szürkeállomány-kvótát az egész világra? Az egyenlőségre amúgy sem érdemes sok időt vesztegetni: arról röviden annyi a magamfajták véleménye, hogy egy politikai közösségen belül is (és az nem a komplett Föld bolygó) csak a törvény előtt és a végítéletkor kívánatos. Egyebekben John Kekes a mérvadó.

A Szántó-féle gondolkodás tipikusan nyugati, balos, eurocentrikus, elitista, felsőbbrendű gondolkodás, ami implicite univerzálisnak, kívülállónak, objektívnek tételezi magát. Ha itt valaki feje tetejére állította a morált, akkor az nem Lányi András, hanem a Lányit a morál feje tetejére állításával vádoló kulturális antropológus, aki sokkal inkább foglya a saját ideológiája struktúráinak, mint vitapartnere.