A déli határzár nem a leghatékonyabb módszer, de a legsúlyosabb probléma rövid távú, azonnali kiküszöbölésére talán alkalmasnak bizonyulhat – mondja a Mandinernek Sántha Hanga, a svéd kormány volt biztonságpolitikai tanácsadója. Családja a nyolcvanas évek végén menekült el a kommunista Romániából Svédországba, de ő maga nemrég Budapestre költözött. Sántha Hanga szerint a bevándorlást korlátozni kell, a svédek pedig identitásválságban szenvednek. Úgy látja: az iszlamista terrorizmusnak nem csak a szegénység lehet az oka, és érdemes volna számon tartani a bűnelkövetők etnikai hovatartozását. Hihetetlen mesék következnek a svéd naivitásról. Interjúnk.
„Nincs svéd nemzet?
A szó szoros értelemben természetesen létezik svéd nemzet. De heves érzelmeket kiváltó közvita tárgya, hogy valójában mi a »svédség«; melyek azok közös jellemzők, amelyek mentén meghatároznák magukat; és melyek azok az értékek és hagyományok, amik szerves részesei a svéd identitásnak. Emiatt is bizonyult nehézkesnek a bevándorlók integrálása, noha a svéd egy igen nyitott és befogadó társadalom – egy bizonyos szintig.
Ennek mi áll a hátterében?
Erről a kérdésről számos érdekes tanulmány született, többek között egy, ami szociálantropológiai szemszögből megvizsgálja harminc-negyven évre visszavezetve, hogy miként érvényesítették a svéd politikusok és közéleti személyek a multikulturalizmus ideológiáját, és hogy ezek miként befolyásolták mind a mai napig például a bevándorlókról és bevándorlásról szóló közvitát. A tanulmány rávilágított: többek között az a tény, hogy a sokszínűség jelenlétét (beleértve az iszlámot) a svéd kultúra egyértelmű részeként állították be, valójában megakadályozta a kölcsönös el- és befogadásra alapuló, valójában multikulturális társadalom kialakulását. Ezek a kijelentések annyira összhangban voltak egymással, hogy sok svéd ténylegesen a kultúra és társadalom szerves részeként tekint az iszlámra. Pedig ez nyilvánvalóan nem így van, hiszen az iszlám ötven-hatvan éve van jelen látható módon Svédországban. Úgy élem meg a svédeket, mint egy jelen pillanatban identitásválságban szenvedő népet, akiknek kiforrott identitásuk része volt a mássággal szembeni tolerancia és feltétlen befogadás. Ennek ellenére sok svéd sohasem szembesült a bevándorlókkal, főként a szegregálódás miatt. De most egyre több helyen szembesülnek ezzel az általuk eddig ismeretlen jelenléttel – legyen szó sokgyermekes szomáliai családról, romániai kéregetőkről (akiket a svédek »EU-migránsoknak« neveznek) vagy egy környékükön épülő mecsetről.
Messziről szeretik őket?
Lehet így is fogalmazni. Viszont itt érdemes pár szót mondani a bevándorlással foglalkozó közigazgatási háttérről. Az állami bevándorlási hivatal (Migrationsverket) ad menekültstátuszt és letelepedési engedélyt, viszont a gyakorlati befogadásért és az ezzel járó feladatokkal (elszállásolás, egészségügyi ellátás biztosítása, nyelvoktatás, munkába helyezés) az önkormányzatok felelnek. Az önkormányzatoknak viszont nagy mértékű önállóságot élveznek, amit maga a svéd alkotmány garantál. Az állam tehát nem kényszerítheti az önkormányzatokat, hogy fogadjanak be menekülteket, illetve nem oszthatja el őket egy bizonyos kvóta-rendszer szerint az önkormányzatok közt. Ezért van egy aránytalan eloszlás, ami jelentős feszültséget eredményez az önkormányzatok között. Így alakult ki a bevándorlók egyfajta önkéntes szegregálódása is. Az emellé társuló, híresen bőkezű szociális rendszer megerősítette ezt a szegregálódást és az ezzel járó dezintegrációt, miszerint lehetséges úgy leélni egy életet Svédországban, hogy nem beszéled a nyelvet, nem dolgozol, nem vagy szerves része a társadalomnak.
Önmagában a közösség együttlakása miért probléma?
Nem probléma, ha az állami intézkedések képesek egy egészséges egyensúlyt biztosítani a társadalmi integrálódás és a saját kultúra megőrzése közt. Jelen pillanatban a svéd rendszer sajnos nem képes ezt az egyensúlyt megvalósítani, számos helyen kialakultak etnikai enklávék. Az integráció részleges vagy teljes hiánya pedig komoly gondokat okoz, nem utolsó sorban a másodgenerációs bevándorlók körében.”
Szilvay Gergely interjúját híroldalunkon olvashatják.
