Az ötvenes évek óta szimpatikusak neki a magyarok, ezért is foglalkozik régóta a magyar történelemmel Deborah S. Cornelius amerikai történész. A magyar nyelvet is elsajátító Cornelius új könyve „Kutyaszorítóban. Magyarország és a II. világháború” címmel jelent meg. A kötet budapesti bemutatóján a szerző előadása mellett magyar történészek méltatták és kritizálták Cornelius művét.

Cornelius előadásában a kutatási kezdetek nehézségeiről, a korai nyelvi problémákról és a nehezen beszerezhető forrásokról is beszélt. Szintézisét először a harmincas évek végétől akarta indítani. A szakirodalomban való elmélyülést követően döntött úgy, hogy az első világháború utáni forradalmaktól és a trianoni békeszerződéstől indít. Azt ugyanakkor nem gondolta, hogy teljes mértékben elkerülhetetlen és szükségszerű kényszerpálya volt az az út, amit Magyarország ebben az időben bejárt. „Annyi bizonyos, hogy mindkét állam, Németország és Magyarország is elégedetlen volt a békékkel, és ebben kölcsönösen egyetértettek. De azt gondolom, sok minden alakulhatott volna másként, ha Hitler és a náci vezetés nem jut hatalomra. A harmincas évek végéig Magyarország szövetségesének sokkal inkább Olaszország számított.” A harmincas évek végétől kerül az ország vezetése igazi kutyaszorítóba, mert az Anschluss után már sokkal nehezebb volt ellenállni a német szövetségnek. „A háttérben pedig mindig is ott volt az a vágy, hogy az elveszített területeket visszaszerezzék.” Azt pedig, hogy Horthy a német megszállást követően is pozícióban maradt, nem tekinti hősies cselekedetnek. A kormányzót ebben az a meggyőződése vezethette, hogy „az ország és a nép érdekében cselekszik”, de Cornelius úgy vélte, „nem gondolom, hogy ezt jól tette”.

Bödők Gergely tudósítását híroldalunkon olvashatják.