Orbán Viktor valósítja meg a valódi rendszerváltást, miközben újra felfedezte a nemzeti érdeket, tevékenysége és filozófiája pedig az európai megújulásnak az egyik építőeleme. Orbán mára bejárt egy utat, a liberális felszín alól feltört az otthonról hozott öröksége; s 25 éve itt van a közéletben, míg mindenki más eltűnt a süllyesztőben. Így foglalja össze Tellér Gyula szociológus, Orbán Viktor tanácsadója és Lánczi András politikatudós, a Századvég Alapítvány elnöke Orbán politikai pályafutásának lényegét. A kettejükkel készült nagyinterjú a Danube Institute gondozásában megjelenő, Orbán Viktor politizálását elemző esszékötetben jelent meg angol nyelven. A Mandiner most az eredeti magyar változatot közli.
The second term of Viktor Orbán - Beyond prejudice and enthusiasm (Orbán Viktor második ciklusa: előítéleteken és lelkesedésen túl) címmel jelentetett meg a magyar kormány és Orbán Viktor politikáit elemző kötetet a budapesti Danube Institute. A bevezető tanulmányt követő tizenegy esszé nagy többsége az 1989 óta eltelt 26 esztendő magyarországi politikai realitásával foglalkozik, felrajzolva a Fidesz és a pártot markánsan meghatározó Orbán Viktor eddigi pályaképét. A John O'Sullivan és Pócza Kálmán, a Danube Institute tudományos igazgatója által szerkesztett – a budapesti BL Nonprofit Kft. és a londoni Social Affairs Unit által a Danube Institute-tal együttműködésben megjelentetett – könyvben mások mellett Ablonczy Bálint, Bod Péter Ákos, Élő Anita, Stumpf András és Csizmadia Ervin írásai olvashatóak. Tellér Gyulával, Orbán Viktor tanácsadójával és Lánczi Andrással, a Századvég Alapítvány elnökével Rajcsányi Gellért készített interjút a kötet számára pár hónappal ezelőtt. A jobboldal két véleményvezére Orbán Viktor és a Fidesz 25 éves útjáról, a miniszterelnök ideológiai fordulatairól és politizálásának hátteréről, valamint Orbánék jelenlegi és jövőbeli kihívásairól beszéltek az interjúban.
„Az orbáni politizálás egyik legforróbb pontja a nemzetközi körökkel való, állandónak tűnő konfliktus. Mi áll ennek a hátterében, mit céloz Orbán konfliktusvállalása?
Tellér Gyula: A közérdekről van szó, Magyarország állandóan a nemzetközi tőkével birkózik. A nemzetközi tőke jött ide privatizálni, az határozta meg a haszonkulcsokat is. És Magyarország benne van egy olyan nemzetközi szövetségesi rendszerben, amelynek az elitje, az intézményei annak a tőkének az érdekeit szolgálja, amellyel a magyar társadalom a jussáért birkózik. A cél az, hogy Magyarország visszaszerezze a nemzeti jövedelem legalább egy részét ahhoz, hogy az intézményi, társadalmi átalakításait meg tudja oldani. Itt van a konfliktus lényege. A tőkeérdeket képviselő Európai Unió bürokráciája, szemben egy profit- és jövedelem-visszahódítási törekvésekkel rendelkező országgal. Ehhez jön, hogy a nemzetközi intézményeket elfoglalták az 1968-as diáklázadások vezetői és utódaik, akik olyan ideológiát követnek, amit az egykori magyar liberális SZDSZ is. A frankfurti iskola szerint, miután proletárforradalmat már nem lehet csinálni, az egész európai kultúrát el kell törölni, hogy a neoliberális doktrínát rá lehessen erőltetni a társadalomra. Ezzel a mai magyar vezetés nem ért egyet, sőt, visszautasítja azt. Tehát ideológiai konfliktus is van a nemzetközi világ és a magyar kormány, Orbán Viktor között. Ha Orbán nem vállalta volna ezt a konfrontációt, akkor úgy járt volna, mint a volt szocialista kormányfő, Gyurcsány Ferenc: kormányzása alatt robban lefelé az ország, és egyre több hitelt vesz föl azért, hogy mégis legyen valami.
Lánczi András: Az a kérdés, hogy az EU az európai fejlődés egy újabb szakasza vagy a hanyatlás maga. A második világháború után a béke megőrzésére – és el szokták felejteni, az oroszok megfékezésére – hozták létre az európai közösséget. De ez a második világháború utáni rend – még egyszer – recseg-ropog. A világ folyamataira Európánál sokkal jobban reagálnak más régiók, akár az Egyesült Államok, de Ázsia is. Ezt a változást az EU nem tudja kezelni, nem érti, hogy mi a probléma. Ilyen kultúra még nem volt, amely saját kulturális gyökereit vágja el tudatosan; amely arról beszél, hogy a kultúrája akkor modern, ha nem vesz tudomást saját gyökereiről - legfeljebb a múzeumban. Az EU politikai értelemben nagyjából tíz éve, az európai alkotmány elbukása óta halott. Nem tudtak előre lépni semmiben, ehelyett dezintegráció zajlik. Orbán Viktor ezt ismerte fel, és erről próbál párbeszédet folytatni, vitázni az EU-val: »erről mit gondoltok, ez miért van úgy, erre mit léptek?« És nincs válasz. Mindig valamilyen elvhalmazra utalnak, de rendre kiderül, hogy érdekek vannak a háttérben. Európában az erős-gyenge dimenzió megint megjelent (Észak-Dél, Kelet-Nyugat, Németország-Franciaország viszonya). Új repedések jöttek létre Európában, de aki erre intellektuálisan reagál, azt megbélyegzik.”
Rajcsányi Gellért interjúját híroldalunkon olvashatják.
